[Magveto] 2000. 12. 17.

[Dozsa Istvan]

A mai vasárnap minden olvasmánya az örömrôl, az örömhírôl szól.
Az elsô olvasmányban Szofoniás szólít fel az örömre és az újongásra. A 
balsorsot elfordította  Isten, nincs többé gyalázat...  A Filippieknek 
írt  levél  is  az  Úr  közeledtét jelzi  és  örömöt  sugároz.  Lukács 
evangéliumában  pedig,  Keresztelô Szent  János  buzdítja  a népet  és 
hirdeti nekik az örömhírt, Krisztus eljövetelét.
Az öröm tehát Krisztus eljövetele  (nem a bevásárló nyugati társadalom 
fogyasztói  lámpaláza),   ez  világosan  kitűnik  a   mai  olvasmányok 
soraiból. Isten megváltja a népét,  inkarnálódik és felveszi az emberi 
korlátokat. A határtalan, hatalmas szeretetében, határokat ölt magára: 
megváltja teremtményét saját káoszából  és vergôdésébôl. A teremtmény, 
természetesen,   Istennek  ezt   a  tettét   a  kereszt   kínhalálával 
"jutalmazza": megöli  a megváltására sietô Istenét.  Mondjuk politikai 
okokból.
Közeledik az  öröm ünnepe. Senkit  sem akarok elszomorítani, de  az én 
lelkem kissé szomorú. Szomorú, mert az elmúlt két évezredet fürkészem. 
Mit   is   hozott  létre   az   isteni   megváltás  tudatra   felépült 
kereszténység?!
Egy keresztény Európa  fiaként lapozom az elmúlt  ezer év történelmét: 
háborúk, hatalmi  harcok, korrupció, hódítások, újra  háborúk, városok 
megsemmisítése,  forradalmak,  rendszerváltások, újra  forradalmak  és 
újra  rendszerváltások,  totalitárius hatalmak  születése,  ideológiák 
összecsapása,   tömegmészárlások   sora,  izmusok   és   ellen-izmusok 
keletkezése,  "tiszta tanok"  narcisztikus  uralkodása,  a Kék  Bolygó 
sikeresen  végrehajtott  ökológiai  katasztrófája és  újra  háborúk... 
Európa történelme... Az új évezred elôjátéka...
A héber világ  2000 szeptember 30-ától 5761-et ír.  A mohamedánok 2000 
március 17.-étôl  idôszámításuk 1421. évébe léptek.  Dionysius Exiguus 
idôszámítása a  keresztény világ  idôfelfogását tükrözi, amely  egy új 
évezred kapuján  kopogtat. Bizonyítványa  az elmúlt  ezer évrôl  nem a 
legfényesebb. 
Isten részérôl az  idô nagy ajándék, de egyben hatalmas  feladat is. A 
tettek  megmérettetnek. Az  évezred  utolsó  évszázada nyílt  lapokkal 
hirdeti  az  elôtte  levô évszázadok  "gyümölcseit":  intolerancia,  a 
hatalom démonikus hajszolása,  törekvés a pluralizmus megszüntetésére, 
a tömegmanipulációk  remekművei, precíz besúgórendszerek  kiépítése, a 
félelem  instituciónalizálása,   az  egyéniség   megtagadása,  demagóg 
államférfiak özöne, identitástudatát elvesztô tömegek örült gyűlölete, 
népek  teljes kiirtására  irányuló  törekvések, Auschwitz,  Hiroshima, 
Vietnam,  Európa  kettészakítása:   egyfelôl  amerikanizmus,  másfelôl 
kommunizmus.... Az  agyam felmondja a szolgálatot.  A káosz tetôpontja 
volt  ez, a  keresztény  világ felbecsülhetetlen  szégyene és  csôdje, 
Isten másodszori keresztrefeszítése...
Lineáris   idôfelfogásunkkal   sikeresen  megbontottuk   a   természet 
ciklikusságát. A Kék Bolygó - nem szeretnék senkit elszomorítani - egy 
ökológiai katasztrófához közeledik, vagy már benne is van. Földünk nem 
a emberi  becsvágy kielégítésére teremtetett. "Hiúság  rettenetes erô, 
mely bennünk él és ellenünk tör"  - írja Viktor Hugo a "Nevetô ember"-
ben.
A  Harmadik Évezredben  belépni készülô  kereszténység kissé  kiégett. 
Mindenféle   szinten.  Pszichikus   infláció.  Vallásossága   egyfelôl 
bevásárlóközponttá  alakult,  másfelôl  maszkká az  emberi  túlkapások 
takargatására. Egy szóban  összefoglalva: elfáradt. <<Jézus belelátott 
gondolataikba és  így szólt  hozzájuk: "Minden  önmagával meghasonlott 
ország  elnéptelenedik,  minden   önmagával  meghasonlott  város  vagy 
(egy)ház elpusztul>> írja Máté 12,  25. Az emberi túlkapás és egoizmus 
okozta  csalódásai  örvényében  vergödô   ember  védekezik  a  további 
csalódások  ellen,  megszakítván  emberi kapcsolatait.  A  "védekezés" 
céljává  válik, sérült  lelke  pedig  kiszolgáltatottá minden  xenofób 
szóáradatnak.
Miközben a keresztény agonizál, a  farizeus elôre tör - legyôzhetetlen 
ellenség. Újra virágkorát éli.  Pilinszky gondolatai jutnak eszembe: a 
farizeus elszigetelt  ember. Hiányzik belôle a  nyitottság és képtelen 
az   elôítélet-mentes   barátságra.    Áldozatnak   véli   az   emberi 
kapcsolatokat.  Zsarnok, aki  tehernek tünteti  fel azt,  hogy másokat 
elnyom  és  közben   pimaszul  tekintélytiszteletrôl  beszél.  Barátok 
helyett  szövetségesei  vannak.  "Menedzseli" emberi  kapcsolatait.  A 
szeretet és  a barátság  szerepét a "rend"-del  pótolja. Nem  ismeri a 
bűntudatot.   Igazi  lételeme   mások   megítélése   és  bírálata   és 
legsúlyosabb  vétkeit  is  valamilyen  erény  látszatában  követi  el. 
Ellentétben a paráznákkal és a  latrokkal, ô egy megoldhatatlan esett. 
Képtelen szembesülni képmutatásával,  zsarnoki, ítélkezô és indiszkrét 
világával.
Ady  Endre "Békesség  ünnepén"  című verse  lüktet az  emlékezetemben: 
"Örvendezzél  derék  világ,  te   meg  vagy  váltva  tudniillik..."  A 
megváltás  nem ment  fel az  egyéni felelôsség  elválalásától. A  "ma" 
választása  dönti el  a "holnap"  realitását. Gondolkodni,  érvelni és 
dönteni mindannyiunk feladata... talán fontosabb, mint bármikor.

Szakács Ferenc Sándor