[Magveto] 2000. 12. 14.

[Dozsa Istvan]

December 14.  

Az  Ószövetség ideje,  a  próféták korszaka  Keresztelő Jánosig 
tart.  Az  ő működésével  megkezdődik  mindannak beteljesülése, 
amit  a   törvény  és  a  próféták  megjövendöltek,  a  mennyek 
országának  örömhíre  terjed.  (V.ö.  a  párhuzamos szinoptikus 
helyet:   Lk.  16,16-17!).   Máté  megfogalmazásában   Jézus  a 
Keresztelőt   az   eljövendő   Illésnek   nevezi,   aki   Isten 
jövetelének útját készíti, és így a Messiás előhírnöke. 
A  mennyek  országának  valósága  (mely  majd  csak a  Krisztus 
második  eljövetelekor lesz teljessé),  messze felülmúlja ennek 
az  életnek   a  valóságát.  A  legkisebb  tagja  az  Országnak 
nagyobb,    mint    minden    földi    asszonyok   szülötteinek 
legnagyobbika, a Keresztelő. 
De  a mennyek  országába el  kell jutni,  és ez  nem lehetséges 
komoly  erőfeszítés nélkül, anélkül, hogy  az ember mindent fel 
ne tenne  erre az egyetlenegy lapra. Az egész Máté evangéliumot 
átjárja  az a gondolat, hogy az Országba eljutásnak ára van, és 
ez  az  ár  az  ember  élete.  Krisztus  tanítványa,  követője, 
mindenre  elszánt ember, aki "eladja  mindenét" (13,44-46). Nem 
elég  szavakkal megvallani a  Jézushoz való  tartozást, csak az 
épít  maradandó házat  az  Országban, aki  tetteinek sziklájára 
építkezik  (7,21;  24-27). Akinek  kedvesebb  ebben  a világban 
való  élete, vagy  akár  legkedvesebb emberi  kapcsolatai, mint 
Jézus,   az  el  fogja  veszíteni   az  Országban  való  életét 
(10,34-39;  16,25).  Aki  azonban  kockáztatja,  hogy "mindenki 
szemében  gyűlöletes lesz"  (10,39),  akinek testi  életénél is 
kedvesebb a  Jézushoz való tartozása (10,28), az valóban minden 
erőfeszítésre  elszánt  ember.  A  mennyek  országának törvénye 
(5-7.  fejezetek) valóban  szűk kapu (7,14),  amelyen semmilyen 
erőfeszítést  nem kímélve bemegy az  "erőszakos" ember és élete 
árán  is  megszerzi  az  Országot. Az  Ország  ilyen értelemben 
"szenved   erőszakot".  (Ez  az  állítás   egyébként  az  egész 
szinoptikus tradíció egyik legnehezebben értelmezhető helye.) 

Izajás   próféta  Istenről  beszél,  aki   a  szó  legteljesebb 
értelmében  Teremtő, kezében  tartja az  egész valóságot.  Ha Ő 
szereti  és Gondviselésével  kíséri az  embert, akkor  az ember 
számára semmi sem lehetetlen, ami Isten szándékának megfelel. 

A   két  szentírási  részt  együtt   olvasva  bizalom  ébredhet 
bennünk,  hogy ha el vagyunk  szánva Krisztus követésére, akkor 
Isten  segítségével, akinek "minden  lehetséges"  (Mt 19,25-26) 
eljuthatunk az Országba.