[Magveto] 2000. 08. 17.

[Dozsa Istvan]

"Te  gonosz  szolga!  Kérésedre  minden  adósságodat  elengedtem.  Nem 
kellett  volna  néked  is   megkönyörülnöd  szolgatársadon,  ahogy  én 
megkönyörültem rajtad?"(Mt. 18,32-33).
A  Mt. 18,21-35  a gonosz  szolga történetét  tárja elénk.  Péter azon 
kérdésére, hogy  "Uram, ha vét  ellenem testvérem, hányszor  kell neki 
megbocsátanom?  Talán  hétszer?"  Jézus  válasza:  "Mondom  neked  nem 
hétszer, hanem hetvenhétszer". Aztán tovább fűzi gondolatait. Elmeséli 
a  "gonosz  szolga  történetét".  Annak a  szolgának  az  esetét,  aki 
kegyelmet kér  és kap,  de aki kegyelmet  nem osztogat.  Ura logikája: 
"jobb adni,  mint kapni".  Az övé ennek  az ellenkezôje:  "jobb kapni, 
mint  adni".  Nem kell  "adni".  Jobb  "gyűjteni", az  anyagi  javakat 
halmozni.  Kapitalizmus.  A  másikat  legyôzni,  megsemmisíteni  és  a 
személyes  elônyökkel  visszaélni.  Izajás  próféta  szavai  logikusan 
csengenek:  "Emberfia: lázongó  nemzedék  körében élsz;  van szemük  a 
látásra, de  nem látnak; van fülük  a hallásra, de nem  hallanak, mert 
hiszen  lázongó  nemzedék ez."  (Ez  12,2).  A "lázongó"  nemzedék  ma 
elônyöket  tart  fenn magának.  Ez  azokat  a szolgákat  is  jellemzi, 
akiknek  Isten elengedte  "tartózásukat".  Gyakran a  kereszténységbôl 
szakmát  és Isten  neve mögé  bújva privilégiumokat  és monopóliumokat 
kovácsolnak maguknak (Szolovjov).
"Te  gonosz  szolga!  Kérésedre  minden  adósságodat  elengedtem.  Nem 
kellett  volna  néked  is   megkönyörülnöd  szolgatársadon,  ahogy  én 
megkönyörültem rajtad?"(Mt. 18,32-33).
Van egy jó  mondás, miszerint "aki üvegvárban lakik,  az ne dobálózzon 
kövekkel".  Mi  se  dobálózzunk  hát.  Ez  nem  a  feladatunk.  Inkább 
tanuljunk meg  megbocsátani nem  "hétszer, hanem  hetvenhétszer". "Nem 
kellett  volna  néked  is   megkönyörülnöd  szolgatársadon,  ahogy  én 
megkönyörültem rajtad?" (Mt. 18,33). 

Szakács Ferenc Sándor