[Magveto] 2000. 08. 13.

[Dozsa Istvan]

2000. Augusztus 13. Évközi 19. vasárnap

1Kir 19,4-8. - Ef 4,30-5,2. - Jn 6,41-52.

Jézus egyik legnagyobb ajándéka az Örök Élet Kenyere. A vele való 
táplálkozás a legjobb 'életbiztosítás'. Sokat foglalkoztat a
kérdés: Templomba járó híveink miért nem áldoznak? Nem hiszem, hogy 
halálos bűnben élnének mindazok, akik hétről hétre járnak
szentmisére és nem járnak áldozni. Akkor miért nem áldoznak? Több 
kifogást is fel szoktak hozni: Nem így tanultuk, nem ezt szoktuk
meg... Méltatlan vagyok... Az igazi okok közt azt hiszem az egyik 
ki nem mondott ok a jóra való restség. Ha áldozni is megyek, akkor
érzem, hogy nem lehetek közömbös, langyos keresztény, akkor nem 
nyugodhatok bele visszatérő kisebb hibáimba, akkor egészen át
kellene adnom magam Isten akaratának szolgálatára. Az az érzésem, 
hogy önmagunknak ezt a teljes Istenre bízását nem merik vállalni
azok, akik nem járnak áldozni. - Észérvekkel aligha lehet őket 
jobb belátásra bírni, talán a tanúságtevő keresztény élet segítene,
ha a gyakori áldozók valóban jóratörekvő keresztények lennének. 

- Én ilyen vagyok?

Elemér