[Magveto] 2000. 04. 12.

[Dozsa Istvan]

Jn8,31-42

	Az emberek újra felfedezik a hitet. Jegyesoktatásokon amikor 
érdeklődöm a  fiatalok vallásosságáról,legtöbben templomba nem járnak, 
de hisznek Istenben: Imádkoznak hozzá segítségért, hallgatnak a 
'sugallataira', egyesek az igazi karácsonyi hangulatért meghozzák azt 
az áldozatot, hogy eljönnek az éjféli misére.
	Jézusban is sokan hittek akik hallgatták tanítást, akiket
meggyógyított... Nekik mondja: Ha kitartotok tanításomban, valóban a
tanítványaim lesztek és az igazság szabaddá tesz titeket. Fejlődésnek
indult sarjadó hitüket mégis kiszakította a gőgös elbizakodottság
vihara: Ábrahám ivadékai vagyunk! Mit tett Ábrahám? Kivonult Isten
szavára atyái földjéről, új életet kezdett ismeretlen földön. 
 	A fent említett fiatalok 'hite' jó alap ha rádöbbennek, hogy 
ennél jobban is lehet és kell hinni.
Kitartani a tanításban...  Félek, hogy sokaknak nincs akaraterjük a
kitartáshoz. Megrekednek az elsőáldozó, bérmálkozó gyermek szintjén és
lassan fejődnek visszafelé... vagy más irányba. Sokszor hangoztatjuk, 
hogy a hit Isten ajándéka.  Ez csak az igazság egyik fele, mert Isten 
nem adja az ajándékát annak, aki nem akar élni vele. Növekedés van a 
hitben is. Fejlődni kell, ha nem akarunk langyos vízzé válni, amit 
A megdicsőült Krisztus kiköp a szájából. 
	Ábrahámot irígylem egy kicsit: Ő az új életformához új földre
költözött. Én nem költözhetek el, bármennyire is jó lenne néha...
Hitemnek égő mécsesével kell világítanom e világ lelki sötétségében.

MI