[Napi e-vangelium] 2018-10-14 - Évközi 28. vasárnap

[Evangélium365]

*2018. október 14. – Évközi 28. vasárnap*

*Evangélium
*
Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, 
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy 
elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem 
jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne 
törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld 
apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind 
megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. 
Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, 
oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és 
kövess engem!”
Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona 
volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen 
nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek 
szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a 
gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, 
mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban 
csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus 
rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. 
Mert Istennek minden lehetséges.”
Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent 
elhagytunk, és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom 
nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, 
testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, 
ezen a világon, otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – 
bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”.
*Mk 10,17-30*

*Elmélkedés*

Tedd szabaddá a szívedet!
Az evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy egy ember odalép Jézushoz. 
Ez a történet egy valódi találkozást mutat be. Márk evangélista nem árul 
el semmit az illető személyéről, mintha egyáltalán nem volna lényeges, 
hogy ki lehetett ő, hiszen végül minden jószándéka ellenére sem 
csatlakozott Jézushoz, nem lett az ő tanítványa. Az evangélista csak 
ennyit ír: „odasietett hozzá valaki.” A sietség azonban sokat elárul az 
illető jelleméről és szándékáról, hát még az a cselekedete, hogy 
Jézushoz érve azonnal „térdre borult előtte”, és így adta elő kérését. 
Valamilyen titokzatos erő sürgeti ezt az embert, szeretne valami számára 
nagyon lényegeset megtudni, s hisz abban, hogy sürgető kérdésére Jézus 
igaz választ tud adni.
Odasietett tehát Jézushoz valaki, egy ember, aki egy közülünk, s aki 
ismeri Isten ígéretét, az üdvösséget. Most azt szeretné megtudni, hogy 
mit kell tenni az üdvösség elnyerése érdekében. Az élet, az emberi 
létezés értelmére rákérdező nagy sóhajként fakad ki belőle: „Jó Mester! 
Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Kérdése után a rövid párbeszédből kiderül, hogy ez az ember ismeri és 
megtartja Isten törvényeit, jónak, az örök életre vezetőnek tartja a 
parancsokat, ugyanakkor érzi azt is, hogy valami ennél többet kellene 
tennie, különben nem sietett volna kérésével Jézushoz. Bátran és 
magabiztosan kimondja magáról, hogy a törvényeket megtartotta és 
megtartja. Ennek alapján mondhatjuk: jónak látja önmagát, 
törvénytisztelőnek tartja önmagát, Istennek tetszőnek minősíti saját 
életét. És ne gondoljuk, hogy ez nagyképűség a részéről, hiszen ismeri 
az alázatot, amelynek jele, hogy kérését térden állva adja elő. És 
magunk elé képzelve a találkozást abban is biztosak lehetünk, hogy a 
Jézussal való beszélgetés közben is térdelve marad, talán csak a 
legvégén, a számára teljesíthetetlennek, vállalhatatlannak tűnő kérés 
elhangzását követően áll fel és távozik leverten, szomorúan.
Ő jónak látja önmagát, de milyennek látja őt Jézus? Biztos, hogy Jézus 
is meglátja benne a jót, meglátja nemes szándékát, meglátja igyekezetét 
és buzgóságát, észreveszi végső sorsáért való aggodalmát és 
felelősségérzetét, ugyanakkor megsejti gyenge pontját is, a vagyonhoz, 
az anyagi javak által nyújtott biztonsághoz és kényelemhez való 
ragaszkodását. Mit ér az Istennek való odaadás, ha csak annyit adok 
neki, ami a mindenkinek szóló parancsban szerepel? Mennyit ér az 
embertárs felé irányuló szeretet, ha csak annyit adok, amit kötelezőnek 
érzek? Mit ér a jószándék, ha csupán az előírások teljesítéséig jutok 
vele és nem tovább?
E kérdésekre, ugyanúgy mint az emberi élet nagy kérdéseire Jézus ad 
hiteles választ. Ő tanít minket a helyes élet útjára. Az ő törvényei 
határozzák meg azt, hogy a cselekedetek jók vagy rosszak, üdvösségünket 
szolgálják-e vagy kárhozatunkat fogják eredményezni. Ő nyilatkoztatja ki 
számunkra a mennyei Atya akaratát és meghívását a vele való boldog 
életre. Az élet és örök élet nagy kérdéseivel fordulj bátran Jézushoz! 
Ha minden felesleges dolognak helye van a szívedben, mindennek, ami nem 
az örökléthez, hanem ehhez a világhoz köt, akkor nem vagy még szabad 
ember. Tedd szabaddá a szívedet, teljesen szabaddá és akkor be tudod 
fogadni az üdvösséget!
© Horváth István Sándor


*Imádság*

Urunk, Jézus Krisztus! Életünk során számtalan dolog elterelheti, 
eltérítheti figyelmünket a legfontosabbról, végső célunkról, az 
üdvösségről. Újra és újra vissza kell térnünk Isten hívásához, aki 
elültette szívünkben az örök élet vágyát. Vissza kell térnünk az első 
szeretethez, hogy megerősödve újra továbbinduljunk! Fáradság, küzdelem 
nélkül nem lesz eredmény, nem jutunk sokra, nem tudjuk teljesíteni tőled 
kapott hivatásunkat. Segíts, hogy mindent megtegyek, amit üdvösségem 
érdekében kérsz tőlem!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181014.mp3




--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/evangelium/attachments/20181013/4051f610/attachment.html>