<html>
  <head>

    <meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
  </head>
  <body text="#000000" bgcolor="#FFFFFF">
    <b>2018. október 14. – Évközi 28. vasárnap</b>
    <div class="moz-forward-container">
      <p style="text-align: justify; text-align-last: left;"> <b>Evangélium<br>
        </b><br>
        Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá
        valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit
        tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte:
        „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered
        a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj
        hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így
        válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól
        fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami
        hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a
        szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és
        kövess engem!” <br>
        Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy
        vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt
        tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten
        országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban
        megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az
        Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a
        gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban
        csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki
        üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek
        lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden
        lehetséges.” <br>
        Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent
        elhagytunk, és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony
        mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja
        otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét,
        százannyit kap most, ezen a világon, otthont, testvért, anyát,
        apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az
        eljövendő világban pedig örök életet”. <br>
        <b>Mk 10,17-30</b> </p>
      <p style="text-align: justify; text-align-last: left;"> <b>
          Elmélkedés</b></p>
      <p style="text-align: justify; text-align-last: left;"> Tedd
        szabaddá a szívedet! <br>
        Az evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy egy ember odalép
        Jézushoz. Ez a történet egy valódi találkozást mutat be. Márk
        evangélista nem árul el semmit az illető személyéről, mintha
        egyáltalán nem volna lényeges, hogy ki lehetett ő, hiszen végül
        minden jószándéka ellenére sem csatlakozott Jézushoz, nem lett
        az ő tanítványa. Az evangélista csak ennyit ír: „odasietett
        hozzá valaki.” A sietség azonban sokat elárul az illető
        jelleméről és szándékáról, hát még az a cselekedete, hogy
        Jézushoz érve azonnal „térdre borult előtte”, és így adta elő
        kérését. Valamilyen titokzatos erő sürgeti ezt az embert,
        szeretne valami számára nagyon lényegeset megtudni, s hisz
        abban, hogy sürgető kérdésére Jézus igaz választ tud adni. <br>
        Odasietett tehát Jézushoz valaki, egy ember, aki egy közülünk, s
        aki ismeri Isten ígéretét, az üdvösséget. Most azt szeretné
        megtudni, hogy mit kell tenni az üdvösség elnyerése érdekében.
        Az élet, az emberi létezés értelmére rákérdező nagy sóhajként
        fakad ki belőle: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
        életet?” <br>
        Kérdése után a rövid párbeszédből kiderül, hogy ez az ember
        ismeri és megtartja Isten törvényeit, jónak, az örök életre
        vezetőnek tartja a parancsokat, ugyanakkor érzi azt is, hogy
        valami ennél többet kellene tennie, különben nem sietett volna
        kérésével Jézushoz. Bátran és magabiztosan kimondja magáról,
        hogy a törvényeket megtartotta és megtartja. Ennek alapján
        mondhatjuk: jónak látja önmagát, törvénytisztelőnek tartja
        önmagát, Istennek tetszőnek minősíti saját életét. És ne
        gondoljuk, hogy ez nagyképűség a részéről, hiszen ismeri az
        alázatot, amelynek jele, hogy kérését térden állva adja elő. És
        magunk elé képzelve a találkozást abban is biztosak lehetünk,
        hogy a Jézussal való beszélgetés közben is térdelve marad, talán
        csak a legvégén, a számára teljesíthetetlennek,
        vállalhatatlannak tűnő kérés elhangzását követően áll fel és
        távozik leverten, szomorúan. <br>
        Ő jónak látja önmagát, de milyennek látja őt Jézus? Biztos, hogy
        Jézus is meglátja benne a jót, meglátja nemes szándékát,
        meglátja igyekezetét és buzgóságát, észreveszi végső sorsáért
        való aggodalmát és felelősségérzetét, ugyanakkor megsejti gyenge
        pontját is, a vagyonhoz, az anyagi javak által nyújtott
        biztonsághoz és kényelemhez való ragaszkodását. Mit ér az
        Istennek való odaadás, ha csak annyit adok neki, ami a
        mindenkinek szóló parancsban szerepel? Mennyit ér az embertárs
        felé irányuló szeretet, ha csak annyit adok, amit kötelezőnek
        érzek? Mit ér a jószándék, ha csupán az előírások teljesítéséig
        jutok vele és nem tovább? <br>
        E kérdésekre, ugyanúgy mint az emberi élet nagy kérdéseire Jézus
        ad hiteles választ. Ő tanít minket a helyes élet útjára. Az ő
        törvényei határozzák meg azt, hogy a cselekedetek jók vagy
        rosszak, üdvösségünket szolgálják-e vagy kárhozatunkat fogják
        eredményezni. Ő nyilatkoztatja ki számunkra a mennyei Atya
        akaratát és meghívását a vele való boldog életre. Az élet és
        örök élet nagy kérdéseivel fordulj bátran Jézushoz! Ha minden
        felesleges dolognak helye van a szívedben, mindennek, ami nem az
        örökléthez, hanem ehhez a világhoz köt, akkor nem vagy még
        szabad ember. Tedd szabaddá a szívedet, teljesen szabaddá és
        akkor be tudod fogadni az üdvösséget! <br>
        © Horváth István Sándor<br>
      </p>
      <p style="text-align: justify; text-align-last: left;"> <br>
        <b> Imádság</b></p>
      <p style="text-align: justify; text-align-last: left;"> Urunk,
        Jézus Krisztus! Életünk során számtalan dolog elterelheti,
        eltérítheti figyelmünket a legfontosabbról, végső célunkról, az
        üdvösségről. Újra és újra vissza kell térnünk Isten hívásához,
        aki elültette szívünkben az örök élet vágyát. Vissza kell
        térnünk az első szeretethez, hogy megerősödve újra
        továbbinduljunk! Fáradság, küzdelem nélkül nem lesz eredmény,
        nem jutunk sokra, nem tudjuk teljesíteni tőled kapott
        hivatásunkat. Segíts, hogy mindent megtegyek, amit üdvösségem
        érdekében kérsz tőlem! </p>
      <p>Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható: <br>
        <a href="https://igenaptar.katolikus.hu" moz-do-not-send="true">https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
      <p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
        <a href="https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181014.mp3"
          moz-do-not-send="true">https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181014.mp3<br>
          <br>
          <br>
          <br>
          <br>
        </a></p>
    </div>
  </body>
</html>