[Napi e-vangelium] 2018-02-05

[Evangélium365]

   2018. február 5. - Hétfő

   Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára,
   és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön
   fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket
   hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak
   járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a
   terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki
   csak megérintette, meggyógyult.
   Mk 6,53-56
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumi szakasz egy összefoglaló leírás Jézus
   tevékenységéről, amelyből megtudjuk, hogy Jézus már jól ismert az
   emberek körében. Amerre csak megjelenik tanítványaival, azonnal
   felismerik benne a tanítót és csodatevőt. Bár Jézus küldetésében
   elsődlegesnek tekinti a tanítást, az Isten országának hirdetését, úgy
   tűnik, hogy az emberek mégsem emiatt keresik elsősorban, hanem a
   gyógyítások miatt. Mindenütt hozzá viszik a betegeket, hogy tegye rájuk
   a kezét, érintse meg és gyógyítsa meg őket. Lelkesedésük, bizalmuk,
   reménykedésük töretlen, miközben Jézus hagyja, hogy éljenek azzal a
   lehetőséggel, hogy isteni erejével csodákat tesz javukra, érdekükben.
   Jézus tisztában volt vele, hogy a tömegek emiatt keresik őt, mégsem
   húzódik vissza, nem rejtőzik el, gyógyító hatalmát nem tagadja meg
   senkitől, sem zsidó származásúaktól, sem a pogányoktól. Személyében az
   irgalmas Isten van jelen az emberek között, aki megközelíthető,
   megérinthető, megszólítható. Életmódja követhető, tanítása az egyszerű
   emberek számára is érthető.
   Nekem mire jó a hit, a vallásosság, az istentisztelet? Mit várok
   Istentől? Csupán jutalmat és előnyöket? És mit adok Istennek? Mit
   ajánlok fel neki? Mi vezet a vallásosságban? Megértem-e, hogy
   szeretetből kapok tőle mindent? Megértem-e, hogy csupán szeretetből
   fakadó felajánlásomat kéri?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet. Mikor fáradt
   voltam, Te adtál pihenést. Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
   Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam. Mikor megsértettek, Te
   segítettél. Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra. Mikor
   gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél. Mikor boldog voltam,
   örömömben is részt vettél.
   Boldog Kalkuttai Teréz


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180205.mp3