[Napi e-vangelium] 2017-10-22

[Evangélium365]

   2017. október 22. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

   Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
   tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat
   és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: "Mester! Tudjuk, hogy
   igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem
   vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a
   véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus
   felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: "Miért kísértetek, ti
   képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük:
   "Kinek a képe és a felirata ez?" Azok azt felelték: "A császáré." Erre
   ő így szólt hozzájuk: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a
   császáré - az Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára
   elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
   Mt 22,15-21
   Elmélkedés:
   Tegyünk tanúságot örömmel!
   A mai vasárnap evangéliumában az adófizetéssel kapcsolatban fordulnak
   Jézushoz. Máté evangélista elárulja a kérdezők szándékát, miszerint
   bele akarnak kötni Jézus szavaiba, tanításába. A farizeusok nem bízzák
   a dolgot a véletlenre, hanem félrevonulnak, tanácskoznak, ügyesen
   kigondolják kérdésüket. A kérdés egyszerű, s látszólag egyszerűen lehet
   rá majd válaszolni. "Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" (Mt
   22,17). Az adófizetés az egykori zsidóság körében mindennapos kérdés
   lehetett, s bizonyára sok vitát eredményezhetett az igennel és a nemmel
   felelők között. Jézus azonban nem a megszokott módon, nem egyszerű
   egyetértéssel vagy elutasítással válaszol, s ennek megvan a maga oka.
   Érdemes ismernünk a kérdés hátterében álló történelmi helyzetet. Jézus
   korában a zsidók országa a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, az
   adófizetés elfogadása a római uralom elfogadását jelentette,
   megtagadása pedig az idegen elnyomás elutasítását. A Jézusnak szegezett
   kérdés ügyes csapdát rejt. Ha azt válaszolja, hogy szabad adót fizetni
   a császárnak, akkor ezzel elismeri az idegen, elnyomó hatalmat, és ez
   sok zsidó emberből váltana ki megütközést, ellenszenvet, olyanokból,
   akik hittek a nép szabadságában, függetlenségében. Ők azok, akiknek a
   fejében erősen élt a Messiás-király gondolata, aki majd meg fogja
   szabadítani a választott népet az idegen uralomtól. Ha viszont
   helytelennek nevezi az adófizetést, akkor ez a római császár elleni
   lázadásnak számítana, s azzal vádolhatnák, hogy fellázítja a népet. A
   csapda kikerülhetetlennek tűnik, bármit is válaszol a kérdezett,
   szavaiba könnyen beleköthetnek. Jézus felismeri a csapdát, a kérdezők
   gonosz szándékát és könnyedén tér ki: "Adjátok meg a császárnak, ami a
   császáré - az Istennek pedig, ami az Istené!" (Mt 22,21). Ebbe aztán
   senki nem tud belekötni, senki nem tud hibát találni. E felelettel nem
   megy bele a politikai vitába, ezért ellenfeleinek később újabb témát
   kell keresniük, ami vádaskodásuk alapja lehet.
   Egyházunk a mai vasárnapon a Missziós Világnapot tartja. Minden
   megkeresztelt ember meghívást kap, hogy tanúságot tegyen Jézusról és
   hirdesse az adományként kapott hitet. Jézus követése válasz erre a
   hívásra. Legyen példa az ő élete! Ahogyan átadta magát az Atyának,
   ahogyan előttünk járt az alázatos szolgálat és a szeretet
   cselekedeteivel, ahogyan odaadta életét a kereszten, hogy újra
   megtalálja azt, ugyanúgy kell nekünk is élnünk, Istennek felajánlva
   önmagunkat. Jézus egész élete missziós jellegű, a mennyei Atya
   küldötteként érkezett a világba, majd pedig küldetését befejezvén maga
   is küldetést adott tanítványainak. A misszió azt jelenti, hogy
   szenvedélyesen szeretjük Jézust és cselekvő szeretettel fordulunk
   embertársaink felé. Újra és újra odalépünk a kereszt elé és megállunk
   imádkozni a keresztre feszített Jézus előtt, hogy felismerve
   szeretetének nagyságát, támogatást és lelki erőt kérjünk küldetésünk
   teljesítéséhez. A mennyei Atya az öröm forrása, a Fiú az öröm
   megnyilvánulása, a Szentlélek pedig az öröm éltetője bennünk. Induljunk
   és tegyünk tanúságot Krisztusról örömmel!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és
   hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged
   keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri
   tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon
   hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk
   magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak
   értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged
   illet!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171022.mp3