[Napi e-vangelium] 2017-11-02

[Evangélium365]

   2017. november 2. - Csütörtök, Halottak napja

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   "Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,
   aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet,
   mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek:
   Eljön az óra - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az
   Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az
   Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete
   legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet
   tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,
   amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek
   sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik
   rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak."
   Jn 5,24-29
   Elmélkedés:
   Életünk során napról napra szembesülünk az idő múlásával. Az óramutatók
   járása, a naptár forgatása szembesít minket a megállíthatatlan idővel.
   Ha megáll az óránk vagy elfelejtünk lapozni a naptárban, attól még nem
   áll meg az idő. Az idő múlását a bennünk és a körülöttünk,
   környezetünkben lévő változásokban tapasztaljuk meg. Ha évek múltán
   visszatérünk valahová és ott szinte semmi változást nem látunk, akkor
   azt mondjuk, hogy ezen a helyen "megállt az idő." A valóságban persze
   nem állt meg, és ha fejlődést nem is látunk a pusztulás, az elmúlás
   nyomait észrevehetjük. Ha önmagunkban nem tapasztalunk semmiféle
   változást az idő múltával, akkor valami hiba történt, elmulasztottuk a
   lelki építkezést.
   Minden elmúlást fájdalmasan élünk meg. Nem tudjuk visszahozni azt, ami
   örömöt jelentett, boldogságot adott. Szeretteink elvesztését
   fájdalmasan éljük meg, mert nem tudunk visszamenni az időben, nem
   tudjuk visszahozni a boldogság napjait, nem tudjuk visszahozni az
   életből eltávozott személyt. Fájdalmunkban, az elvesztés fájdalmában az
   ad vigasztalást, hogy feltámadunk és újra együtt lehetünk majd az örök
   életben azokkal, akiket a földi életben szerettünk. Akkor majd
   megszűnik minden fájdalmunk és örökké örvendezhetünk, mert együtt élünk
   Istennel.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene. Töröld el elhunyt
   szeretteink minden bűnét és vétkét. Tekints esdeklő könyörgésünkre
   szent Fiad, Jézus Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt. Add meg
   nekik és nekünk is a bűneink bocsánatát. Szent Lelked ereje által,
   vezess bennünket az igazak útján, hogy kegyelmed segítségével elérjük
   az élet teljességét és viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel,
   hálával és megbocsátással emlékezünk meg.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171102.mp3