[Napi e-vangelium] 2017-11-01

[Evangélium365]

   2017. november 1. - Szerda, Mindenszentek

   Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
   tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
   tanította őket:
   "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
   Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
   Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha
   hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
   Mt 5,1-12a
   Elmélkedés:
   Beteljesült élet
   Sikerek és kudarcok kísérik életünket. Saját élethelyzetétől függően és
   vágyaitól, elképzeléseitől vezérelve mindenki mást tekint sikernek,
   illetve kudarcnak. Vannak, akik a legkisebb sikernek is őszintén tudnak
   örülni, amin igencsak csodálkoznak a nagyravágyóak. Másokat nagyobb
   eredmények sem hoznak lázba, ők örökké elégedetlenek. Egyesek a
   legkisebb sikertelenség miatt is összeomlanak és úgy gondolják,
   romokban hever az egész életük. Másokat megrendítenek a tragédiák, de
   igyekeznek mielőbb túllépni a helyzeten.
   Az ember az élet természete szerint sikerre törekszik. Vajon mikor
   nevezhetjük egy ember életét sikeresnek? És itt ne csupán egyes
   tevékenységeinkre és kapcsolatainkra gondoljunk, ne is arra, hogy
   eltervezett iskoláinkat eredményesen be tudtuk-e fejezni, vagy
   mindennapi munkánk során milyen eredményeket tudunk felmutatni, hanem
   egész emberi életünkre. Életünk természetesen tartalmazza a
   felsoroltakat és ezektől is függ boldogságunk, de most mégis
   emelkedjünk mindezek fölé és próbáljuk az emberi élet egészét
   szemlélni. Vajon mikor nevezhetjük az életet sikeresnek?
   Amikor hívő keresztényként próbálunk válaszolni erre a kérdésre,
   valóban felül kell emelkedni a világ dolgainak szintjén. Hisszük, hogy
   életünket Istentől kaptuk. És hisszük, hogy életünk akkor lesz
   beteljesült, ha Istennel élünk és Istenhez jutunk halálunk és
   feltámadásunk után. Igen, nevezhetjük ezt sikernek is, de talán
   helyesebb beteljesült, boldog életről beszélni. A szentek élete ilyen:
   beteljesült és boldog élet. Ma, mindenszentek napján őket, az Egyház
   által szentté vagy boldoggá avatott személyeket, és a névtelen
   szenteket ünnepeljük. Életükben sikerek és kudarcok egyaránt voltak.
   Nem sikerült minden az életükben úgy, ahogyan elképzelték, de ők
   rájöttek arra, hogy ez egyáltalán nem baj. Arra törekedtek, hogy Isten
   elképzeléseinek, Isten akaratának megfelelően cselekedjenek.
   Nagy bátorság kell ahhoz, hogy életünk bizonyos helyzeteiben ki tudjuk
   mondani: itt nem tehetünk semmit. Vannak megváltoztathatatlan
   helyzetek, amit el kell fogadnunk, tudomásul kell vennünk. Vannak
   fájdalmas tények, amelyeken nem tudunk változtatni, nem tudjuk őket meg
   nem történtté tenni. De el tudjuk őket fogadni, ha hisszük, hogy nem
   Isten akarata ellenére történtek.
   Nagy bátorság kell ahhoz is, hogy életünk bizonyos helyzeteiben ki
   tudjuk mondani: itt tennem kell valamit, változtatnom kell, most
   feladatom van. Nem szemlélem tétlenül a helyzetet és nem mástól várom a
   helyzet megoldását, hanem én lépek, mert érzem, hogy tennivalóm van,
   talán éppen Isten adja a gondolatot, hogy tegyek valamit.
   A kettőt, mármint, hogy mikor kell elfogadnom egy helyzetet és mikor
   kell megváltoztatnom egy másikat, csak bölcsességgel lehet
   megkülönböztetni. A megkülönböztetésnek ez a bölcsessége egyetlen
   szentből sem hiányzott. Pontosan felismerték, hogy mikor kell
   elviselniük, elfogadniuk egy helyzetet, gondoljunk csak például a
   vértanúkra és mindazokra, akik hősiesen kitartottak hitükben még az
   üldözések ellenére is. Mások pedig meglátták a szükséghelyzeteket,
   felismerték, hogy tenniük kell valamit, mert Isten indítja őket egy
   nagyszerű feladatra, gondoljunk csak a szerzetesrendek alapítóira,
   Szent Benedekre, Szent Ferencre vagy az Egyház megújítóira a történelem
   folyamán.
   A szentek elindultak Isten akaratának útján. Indulj el te is, és akkor
   sikeres, beteljesült, boldog lesz az életed!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk! A kegyelmed valóban különös módon működik a szentekben, de ez
   nem azt jelenti, hogy emberi természetüket felülírná vagy
   megsemmisítené a kegyelem, hanem azt, hogy együttműködtek a
   kegyelemmel. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti
   erő, emberfeletti hősiesség, mégse száműzhetjük emberségüket, hiszen
   éppen ebből tanulhatunk. Úgy tekintünk rájuk, mint a te küldötteidre,
   akiknek egész élete jel és példa számunkra. Jel, hogy mi is törekedjünk
   az életszentségre és példa, amelyet követhetünk. Urunk! Segíts
   felfedeznünk a szentek világát, hogy a mi életutunk is a földi létből a
   mennyei dicsőségbe vezessen!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171101.mp3