[Napi e-vangelium] 2017-05-14

[Evangélium365]

   2017. május 14. - Húsvét 5. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ne nyugtalankodjék a
   szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában
   sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet
   készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét
   eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én
   vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!" Ekkor Tamás így
   szólt: "Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az
   utat?" Jézus ezt felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet.
   Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek,
   Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
   Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég
   nekünk!" Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és nem
   ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan
   mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az
   Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok
   intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki
   bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
   énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony,
   bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja
   végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
   azoknál, mert én az Atyához megyek."
   Jn 14,1-12
   Elmélkedés:
   Az Úr által
   Néhány évvel ezelőtt fiatalokkal kirándultunk a Kőszeg környéki
   hegyekben. Utunk során ragaszkodtunk a turistatérképen jelölt
   útvonalhoz és mindvégig figyelmesen követtük a jelzéseket. A
   rögtönzésnek és az új utak keresésének is megvan a maga varázsa, de mi
   a könnyebb megoldást választottuk, a jelzések következetes követését,
   hogy biztosan és mielőbb célhoz érjünk. Minden rendben volt addig, amíg
   egy olyan helyhez nem értünk, ahol nem sokkal korábban kivágták a
   fákat, s velük együtt a turistajelzéseket is. Ettől kezdve nehezebb
   volt a feladat és persze el is tévedtünk. Bolyongásunk és útkeresésünk
   közben egy villanyoszlopon örömmel olvastuk: "Vigyázat!
   Nagyfeszültség!" Örömmel, mert ebből tudtuk, hogy még nem tévedtünk át
   Ausztriába, hanem Magyarországon vagyunk. Mindenki próbált okos lenni,
   de valójában senki nem tudta, hogy hol vagyunk és merre kellene
   továbbmennünk. Végül egy arra kiránduló másik csapat segített
   megtalálni a helyes irányt.
   Ez a korábbi élményem, eltévedésünk, útkeresésünk és sikeres célba
   érésünk jutott eszembe a mai evangélium kapcsán, amelyben Jézus a
   következőket mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem
   juthat el az Atyához, csak általam." Ha elindulunk és haladunk egy
   úton, akkor vannak olyan jelek, amelyek igazolják, hogy jó úton járunk.
   Más jelek egyértelműen figyelmeztetnek minket, hogy letértünk a helyes
   útról. Emberi életutunknak az a végső célja, hogy eljussunk a mennyei
   Atyához, eljussunk abba az örökké tartó boldogságba, amelyet
   mennyországnak nevezünk. Időről időre fel kell tennünk azt a kérdést,
   hogy jó úton járunk-e, az üdvösség útján haladunk-e? Jeleket, biztos
   jeleket keresünk, amelyek a helyes irányt mutatják számunkra. Valójában
   egyetlen ilyen biztos jel van: Jézus Krisztus. Általa juthatunk el
   végső célunkhoz, ő vezet minket az örök életre. Ezt jelenti az ő szava:
   "Senki sem juthat el az Atyához, csak általam."
   És közben végig kell járnunk egy benső utat, a lelki fejlődés útját.
   Helytelen, ha valaki megragad a gyermekkorban megtapasztalt hit
   szintjén. A Jézus által emlegetett gyermeki lelkület megőrzése nem azt
   jelenti, hogy hitünk nem fejlődhet. Nem kell megijednünk akkor sem, ha
   a hit útján a kamaszokra jellemző lázadás jelei mutatkoznak, csak éppen
   nem szüleinkkel, hanem Istennel szemben. Igen, néha szeretnénk a magunk
   útját járni, a saját elképzeléseink útján haladni. A tékozló fiúban is
   megvolt az önálló élet vágya és megvolt benne a bátorság a lázadáshoz.
   Persze ne mondjuk azt, hogy nem ment vele semmire, mert kénytelen volt
   visszatérni oda, ahonnan elindult. Mert az ő útja nem volt hiábavaló,
   nem volt felesleges. Sokat tanult hibáiból, ez az út törte le gőgjét és
   tanította meg az alázatosságra. Nagy ára volt, de végül atyjánál
   találta meg a szeretetet és a biztonságot.
   Egy aranymiséjét ünneplő pap mondta nagyon őszintén a következőt: "Nem
   tudnám megmondani, hogy ötven évvel ezelőtt miért választottam, miért
   fogadtam el a hivatást, miért lettem pap. Egyszerűen csak azt éreztem,
   hogy Isten hív és minden nap egy lépést kell felé tennem." Az örök élet
   felé is hasonló tudattal haladjunk. Tegyünk minden nap egy lépést az
   üdvösség útján! Egy élet is kevés ahhoz, hogy megtudjuk, miért járunk
   ezen az úton! Legyen most elég annyi, hogy Isten hív erre az útra és
   Jézus Krisztus vezet minket ezen az úton.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a
   szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet
   adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák
   a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján
   indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó
   magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az
   igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy
   hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a
   lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre
   vezetsz minket!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170514.mp3