[Napi e-vangelium] 2017-03-18

[Evangélium365]

   2017. március 18. – Szombat

   Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
   A farizeusok  és  az  írástudók  méltatlankodtak  miatta.  „Ez  szóba  áll
   bűnösökkel, sőt  eszik  is  velük”  –  mondták.  Jézus  erre  a  következő
   példabeszédet mondta nekik:
   „Egy embernek  két fia  volt.  A fiatalabbik  egyszer így  szóit  apjához:
   Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta  köztük
   vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és  elment
   egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.  Amikor
   mindenét elpazarolta,  az  országban nagy  éhínség  támadt, s  ő  maga  is
   nélkülözni kezdett. Erre  elment és  elszegődött egy  ottani gazdához.  Az
   kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
   gyomrát a sertések eledelével, de még  abból sem adtak neki. Ekkor  magába
   szállt: Atyám házában hány napszámos  bővelkedik kenyérben – mondta –,  én
   meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki;  Atyám,
   vétkeztem az  ég ellen  és  teellened. Arra  már  nem vagyok  méltó,  hogy
   fiadnak nevezz, csak  béreseid közé fogadj  be. Azonnal útra  is kelt,  és
   visszatért atyjához. Atyja  már messziről  meglátta, és  megesett rajta  a
   szíve.  Eléje  sietett,  nyakába  borult,  és  megcsókolta.  Ekkor  a  fiú
   megszólalt: „Atyám,  vétkeztem az  ég  ellen és  teellened. Arra  már  nem
   vagyok méltó,  hogy  fiadnak  nevezz.”  Az  atya  odaszólt  a  szolgáknak:
   „Hozzátok hamar  a legdrágább  ruhát, és  adjátok rá.  Húzzatok gyűrűt  az
   ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
   Együnk és vigadjunk, hisz  fiam halott volt és  életre kelt, elveszett  és
   megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
   Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a
   házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és
   megkérdezte: Mi történt? Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt
   borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  –  felelte  a  szolga.  Erre  az
   idősebbik fiú megharagudott, és nem  akart bemenni. Ezért atyja kijött  és
   kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve
   szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még
   egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most
   pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött,
   hizlalt borjút vágattál le neki.
   Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De
   most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
   most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
   Lk 15,1-3.11-32

   Elmélkedés:

   Jézus példabeszéde  megrendítő módon  mutatja be  az ifjú  lázadását  apja
   iránt, felelőtlen döntését és  könnyelmű távozását otthonából,  vagyonának
   elpazarlását értelmetlen  élettel, valamint  az  idegenség és  a  sötétség
   napjainak   kilátástalanságát.    Döbbenten   figyelünk    az    események
   előrehaladtára,  melynek  során  a  fiú  elveszíti  emberi  méltóságát  és
   szégyellnivaló helyzetbe  kerül.  E  mélypont, ahonnan  már  aligha  lehet
   mélyebbre süllyedni,  felébreszti benne  a honvágyat,  eszébe juttatja  az
   atyai házat,  ahol korábban  biztonságban, szeretetben  élhetett. Nem  kis
   bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy útnak induljon hazafelé. Tudta,  hogy
   örökségének kikövetelése és távozása  arcátlan cselekedet volt, ezért  már
   nem számított arra, hogy újra apjának fia lehet, megelégedett volna  azzal
   is, ha szolgának, cselédnek visszafogadja őt apja.
   És ekkor jön a történet második meglepő fordulata, az apa nem utasítja  el
   fiát,  aki   korábban   mélységesen  tiszteletlen   volt   iránta,   hanem
   visszafogadja őt. Az apa nem feledkezett meg fiáról, méltatlan  elmenetele
   után is megtartotta őt szívének szeretetében.
   Isten  irgalmas  Atyaként  várja  megtérésünket,  bűneink  megbánását.   A
   kiengesztelődés, a fiúi  méltóság nem  a mi bűnbánatunk  érdeme, hanem  az
   irgalmas Isten ajándéka.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  taníts  meg  engem  arra,  hogy  a  legkisebb  dolgokban  is
   felfedezzem az igazi öröm,  az igazi boldogság  forrását! A szegénység,  a
   nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
   feléd közeledjek.  Sőt, éppen  ellenkezőleg,  ezek segítenek  a  leginkább
   abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
   érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem  szereteted,
   s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170318.mp3