[Napi e-vangelium] 2017-03-05

[Evangélium365]

   2017. március 5. – Nagyböjt 1. vasárnapja

   Abban  az  időben:  A  Lélek  a  pusztába  vitte  Jézust,  hogy  a   sátán
   megkísértse.
   Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá  a
   kísértő és  így  szólt: „Ha  Isten  Fia vagy,  mondd,  hogy ezek  a  kövek
   változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel  él
   az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
   Ezután a  szent  városba  vitte  őt  a  sátán,  és  a  templom  oromzatára
   állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva  van:
   Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön  hordozzanak téged, hogy kőbe  ne
   üsd a lábadat!”  Jézus ezt  válaszolta: „De az  is írva  van: Ne  kísértsd
   Uradat, Istenedet!”
   Végül egy igen  magas hegyre  vitte őt a  sátán. Megmutatta  neki a  világ
   valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked
   adom, ha  leborulsz  és  imádsz  engem!”  Ekkor  Jézus  azt  mondta  neki:
   „Takarodj, sátán! Mert  írva van:  Uradat, Istenedet imádd,  és csak  neki
   szolgálj!”
   Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.
   Mt 4,1-11

   Elmélkedés:

   A múlt és a jövő a kísértésekben
   A  húsvéti  előkészületi  idő   első  vasárnapján  az  evangélium   minden
   esztendőben Jézus megkísértését állítja elénk.  Az eseményt Máté, Márk  és
   Lukács  evangélista  egyaránt  Jézus  megkeresztelkedéséhez  köti,   János
   írásában viszont nem szerepel  a jelenet. A  keresztségkor a mennyei  Atya
   kinyilatkoztatta, hogy Jézus az ő Fia. A kísértésekkor a gonosz azt akarja
   elérni,  hogy  eltérítse  Jézust  istenfiúi  küldetésétől,  olyan  messiás
   legyen, amely  megfelel  a  nép elképzeléseinek,  azaz  ne  Isten  akarata
   szerinti megváltó legyen.
   A megkísértés jelenetét  Máté evangélista nagyon  részletesen mutatja  be.
   Először a sátán arra kéri Jézust,  hogy a köveket változtassa kenyérré  és
   táplálkozzon  ezzel  a  kenyérrel,  mert  a  pusztában  nincs  más  étele.
   Másodszor azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát,
   mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá, és így tegye  nyilvánvalóvá
   isteni dicsőségét  a  nép előtt.  Harmadszor  a világ  minden  gazdagságát
   ajánlja fel a sátán Jézusnak, ha nem az igaz Istent, hanem őt imádja.
   E hármas  kísértés  Máté szerinti  leírásában  észre kell  vennünk  Izrael
   népének történelmi kísértéseit. Jézus  negyvennapos böjtje megfelel a  nép
   negyven évig  tartó pusztai  vándorlásának. Amikor  nem volt  a  pusztában
   élelmük és  vizük,  akkor  fellázadtak  Isten ellen,  mert  nem  bíztak  a
   gondviselésben.  Jézusnak  szintén  nincs  élelme,  mégsem  változtatja  a
   köveket kenyérré, nem enged a kísértésnek, ő nem lázad fel az Atya  ellen.
   Izrael története  folyamán  a  királyok  saját  dicsőségüknek  tekintették
   eredményeiket,  a  győztes  csatákat,  a  megszerzett  területeket.  Ezzel
   ellentétben Jézus nem tesz semmit annak érdekében, hogy isteni  dicsőségét
   egy látványos  csodával  megmutassa, mert  neki  az Atya  megdicsőítése  a
   célja. Izrael uralkodói földi hatalmuk biztosításán fáradoztak, de  közben
   nem az egyetlen Istent, hanem bálványokat imádtak. Ezzel szemben Jézus nem
   akar uralkodni a világ felett, nem akarja birtokolni a világ  gazdagságát,
   hanem egyedül az  Atyával való  kapcsolatból él, egyedül  a mennyei  Atyát
   imádja.
   E  felsorolt  szempontok  alapján  mindhárom  kísértés  a  múltra   mutat,
   ugyanakkor jelen  van  egy  jövőre mutató  irány  is.  Mindhárom  kísértés
   ugyanis elővételezi  azokat az  újabb kísértéseket,  amelyeket Jézus  átél
   nyilvános működése során. A kenyérszaporítás után nem enged a népnek, akik
   királlyá akarják őt tenni, mert  az emberek részéről megmutatkozó  szándék
   mögött a gonosz kísértését látja.  A farizeusok és írástudók kérésére  nem
   tesz olyan csodát, nem mutat olyan jelet, amely istenségét igazolja,  mert
   ebben is kísértést lát. És amikor azt kérik tőle, hogy azzal mutassa  meg,
   hogy valóban  az  Isten  Fia, hogy  leszáll  a  keresztről,  megszabadítva
   önmagát, akkor szintén nem teljesíti az emberi kérést, mert ez is a gonosz
   kísértése.
   Tanuljuk meg Krisztustól a kísértések legyőzésének módját: ne  önmagunkat,
   saját érdekeinket nézzük, hanem Isten legyen életünk középpontja,  egyedül
   neki engedelmeskedjünk, az ő akaratát teljesítsük és őt imádjuk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Te  valóságos  emberként átélted  a  kísértéseket,
   amelyek isteni küldetésedtől akartak  eltávolítani. A gonosz kísértései  a
   mi esetünkben arra irányulnak, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle  kapott
   küldetéstől, az ő szeretetétől. A gonosz azt akarja, hogy szálljunk szembe
   a mennyei  Atya  akaratával  és  ne  engedelmeskedjünk  neki.  A  kísértés
   elutasítása azt jelenti,  hogy kifejezzük  szándékunkat: egyedül  Istennek
   akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk  Urának, az ő akaratának  szeretnénk
   mindenben engedelmeskedni.  Urunk, segíts  minket,  hogy Isten  útját,  az
   üdvösség útját válasszuk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170305.mp3