[Napi e-vangelium] 2017-01-18

[Evangélium365]

   2017. január 18. – Szerda, Árpád-házi Szent Margit

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: „Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!”  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek és  felszították lámpásaikat.  A  balgák kérték  az  okosakat:
   „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak  ezt
   válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!” Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  „Uram,  Uram!  Nyiss  ajtót nekünk!”  De  ő  így  válaszolt:
   „Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!”  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   Árpád-házi  Szent   Margit  ünnepén   Jézus  példabeszédét   olvassuk   az
   evangéliumban a  vőlegényre  váró  okos és  balga  szüzekről.  A  példázat
   bemutatja azokat,  akik előrelátó  módon  nem csak  lámpát  (olajmécsest),
   hanem olajat is  vittek magukkal  az ünnepségre, illetve  azokat, akik  az
   olajról nem gondoskodtak. Ez utóbbi csoport mulasztása, hibája akkor válik
   nyilvánvalóvá, amikor késve érkezik a vőlegény, és ők éppen távol  vannak,
   olajat vásárolnak. A hasonlat akkor éri el csúcspontját, amikor a vőlegény
   megérkezik és  az  őt  felkészülten várók  bemennek  vele  az  ünneplésre,
   viszont a többiek lemaradnak erről a találkozásról.
   A hasonlat  arra emlékeztet  bennünket, hogy  minden ember  számára  eljön
   egyszer az Úrral  való találkozás  ideje. A legfontosabb  kérdés az,  hogy
   mikor jön  el  a találkozás  ideje?  E  tekintetben a  hasonlat  nem  tesz
   egyértelmű  kijelentést.  A  találkozás  bekövetkezhet  a  végső  időkben,
   Krisztus eljövetelekor,  de úgy  is értelmezhetjük,  hogy az  egyes  ember
   földi életének lezárulásával. S bár az időpont bizonytalan, mégis biztosra
   vehetjük, hogy  e végső  találkozás elkerülhetetlen.  A hasonlat  tehát  a
   felkészültségre  figyelmeztet   minket.  Személyes   mulasztásainkat   nem
   pótolhatja mások előrelátása. Mások jó példája viszont, így Szent  Margité
   is, jel számunkra,  hogy életünk  minden napján szemünk  előtt tartsuk  az
   Úrral való találkozás napját.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Ha  előítéletekkel vagy hitetlenséggel  közelednénk
   feléd, félreismernénk téged.  Te közülünk való  valóságos ember és  közénk
   jött  valóságos  Isten  vagy.  Emberként  élted  földi  életed,  emberként
   viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként
   kell emberként  élnünk.  Jöjj, taníts  bennünket  az igazságra  és  vezess
   minket az  örök életre!  Taníts  minket a  hitre, hogy  hitetlenségünk  ne
   akadályozza, hogy  közöttünk  is csodát  tegyél!  Segíts minket,  hogy  az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170118.mp3