[Napi e-vangelium] 2017-01-17

[Evangélium365]

   2017. január 17. – Kedd

   Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai  útközben
   tépdesni kezdték a kalászokat.  Ezért a farizeusok megszólították:  „Nézd,
   olyat tesznek  szombaton,  amit  nem szabad!”  Jézus  ezt  felelte  nekik:
   „Sohasem olvastátok, mit tett  Dávid, amikor társaival együtt  nélkülözött
   és éhezett? Abjatár főpap  idejében bement az Isten  házába, és megette  a
   megszentelt kenyereket,  és  adott belőle  társainak  is, pedig  ezeket  a
   kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta  nekik:
   „A szombat van az emberért, nem  az ember a szombatért. Azért az  Emberfia
   ura a szombatnak is.”
   Mk 2,23-28

   Elmélkedés:

   A zsidó  vallásosság  sajátos  eleme a  szombati  nyugalom  megtartása.  A
   hagyományos elképzelés szerint a világ és az ember megteremtését követően,
   nagy munkáját befejezvén Isten a  hetedik napon megpihent, miként erről  a
   bibliai teremtéstörténetben  olvashatunk.  A teremtő  Isten  példájára  az
   ember is  köteles  pihenni  hetente  legalább  egy  napot,  nem  dolgozhat
   megállás nélkül  egész  életében.  Láthatjuk,  hogy  a  szombati  nyugalom
   megtartását szabályozó törvények  az ember érdekében  születtek, és azt  a
   célt szolgálják, hogy senki ne  őrölje fel emberi erejét, ne  zsákmányolja
   ki önmagát vagy másokat állandó munkavégzéssel.
   A Jézus  korabeli  farizeusi  törvényértelmezés  viszont  erős  túlzásokba
   esett,  amikor  szinte  minden  emberi  mozdulatot  munkának,  s   ezáltal
   szombaton tiltott tevékenységnek minősített. Ennek a túlzásnak  köszönhető
   a farizeusok felháborodása,  akik nehezményezték,  hogy Jézus  tanítványai
   szombaton letéptek a mezőn néhány  kalászt és megették a búzaszemeket.  Az
   Úr egyrészt  kiáll tanítványai  mellett,  védelmébe veszi  őket,  másrészt
   ismét tanúságot tesz arról, hogy  ő a törvények helyes értelmezője.  Isten
   nem azért adta törvényét, hogy azt az emberek a legszigorúbban értelmezzék
   és szőrszálhasogató módon teljesítsék, hanem azért, hogy az ember testi és
   lelki fejlődését szolgálja.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek,  ahogyan te szeretsz engem!  Nálad
   nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170117.mp3