[Napi e-vangelium] 2017-01-08

[Evangélium365]

   2017. január 8. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

   Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé  Jánoshoz,
   hogy megkeresztelkedjék nála.  János azonban  tiltakozott: „Neked  kellene
   megkeresztelned engem,  és  te jössz  hozzám?”  Jézus azonban  így  szólt:
   „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.”
   Erre János engedett neki.
   Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
   ég, és látta  Isten Lelkét  galamb módjára  magára szállni.  És íme,  hang
   hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
   Mt 3,13-17

   Elmélkedés:

   Jézus is megkeresztelkedett
   A mai  vasárnapon Urunk  megkeresztelkedését  ünnepeljük. Az  esemény  nem
   Jézus gyermekkorában történt, miként napjainkban az a szokás, hanem  Jézus
   nyilvános működésének kezdetén, azaz mintegy harminc esztendős korában.  A
   megkeresztelkedés eseményéről  Máté evangélista  rendkívül röviden  számol
   be,  egyetlen  tényszerű  mondatban  foglalja  össze  a  lényeget:  „Jézus
   megkeresztelkedett.” Ezt Jézus és Keresztelő János párbeszéde előzi meg és
   a mennyei Atya tanúságtétele zárja le.
   Keresztelő János tiltakozása, miszerint  nem neki kellene  megkeresztelnie
   Jézust, hanem éppen fordítva, jelzi azt, hogy az első keresztény  közösség
   tagjai számára magyarázatra  szorult Jézus keresztelkedése.  A kérdés  így
   merülhetett fel: Miért volt szükség arra, hogy a többi bűnöshöz  hasonlóan
   Jézus is megkeresztelkedjen? Ha a  keresztség a bűnbánat jele volt,  akkor
   miért kérte Jézus,  akinek nem  volt egyetlen bűne  sem? Máté  evangélista
   erre a kérdésre nem  ad választ. Az  egyházi hagyománynak megfelelően  azt
   válaszolhatjuk,  hogy  Jézus   ilyen  módon   fejezte  ki   együttérzését,
   szolidaritását a bűnös emberekkel. Bűntelen létére is vállalja azt, hogy a
   bűnös emberekhez  hasonlóan  alámerüljön  a  Jordán  folyó  vizébe.  Jézus
   bűnösökkel   való   együttérzését   Lukács   evangélista   fejezi   ki   a
   legtalálóbban, amikor  ezt  írja:  „Történt,  hogy  amikor  az  egész  nép
   megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett” (Lk 3,21). Nem csupán egy
   időbeli megjelölés  ez, hanem  Jézus közösségvállalására  való  egyértelmű
   utalás.
   A mennyei  Atya tanúságtétele  egy másik  oldalról is  megvilágítja  Jézus
   keresztségének értelmét. Az  égből hang hallatszott:  „Ez az én  szeretett
   Fiam, akiben kedvem telik!” Az Atya ünnepélyesen bemutatja a Fiút, mint az
   ő küldöttét.  Jézus  nem  csupán  Isten  engedelmes  szolgája,  aki  egész
   életében az Atya akaratát teljesíti és ezt teszi akkor is, amikor vállalja
   a szenvedést  és  a  kereszthalált,  hanem  Fiú  is,  akit  majd  az  Atya
   megdicsőít engedelmességéért, a  megváltás beteljesítéséért azáltal,  hogy
   feltámasztja őt a halálból. Jézus  soha nem tekintett úgy  istenfiúságára,
   mint valamiféle  kiváltságra,  hanem  szolgálni akart  egész  életében  és
   életével. Isteni  hatalmával nem  büszkélkedni, hivalkodni  akart,  amikor
   csodákat tett, hanem nagy  alázattal imádkozott az  Atyához és neki  adott
   hálát minden csodáért. Az engedelmesség,  az alázat és a  szolgálatkészség
   lelkületéről  a  harmadik  isteni  személy,  a  keresztelkedéskor   galamb
   alakjában leszálló Szentlélek gondoskodik.
   Befejezésül említsünk meg  még egy szempontot,  amely megmagyarázza az  Úr
   keresztelkedésének értelmét. Jézus úgy  gondol saját halálára, mint  végső
   keresztelkedésre.  „Keresztséggel  kell  megkeresztelkednem,  és  mennyire
   vágyom utána,  amíg be  nem  teljesedik!” (Lk  12,50).  Itt értjük  meg  a
   keresztség és a kereszthalál kapcsolatát.  Bár Jézus bűntelen volt,  mégis
   megkeresztelkedett, élete  végén  pedig  eltűrte,  hogy  a  „bűnösök  közé
   sorolják”,  azaz  vállalta  a  kereszthalált,  ami  a  legnagyobb  bűnözők
   büntetése volt.  A vízből  való felemelkedése  utalás a  feltámadásra,  új
   életének kezdetére.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  Bármit tettél  földi életed  folyamán, mindent  az
   Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted,
   és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket,
   hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya
   gyermekei vagyunk. Segíts úgy  élnünk, hogy méltók  legyünk arra, hogy  az
   Atya az ő  szeretett gyermekeinek  nevezzen minket,  és mindig  megőrizzük
   magunkban az  istengyermekség  kegyelmét.  Urunk, te  földi  életed  során
   mindig  engedelmeskedtél  Atyádnak.  Taníts  minket  az  alázatra  és   az
   engedelmességre!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170108.mp3