[Napi e-vangelium] 2017-01-06

[Evangélium365]

   2017. január 6. – Péntek, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: „Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte.” Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek.”  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   „Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   Újabb vendégek
   Karácsony  napján,  a  pásztorok  szentmiséjében  már   megismerkedhettünk
   azokkal a pásztorokkal, akik Isten Fia első vendégei voltak Betlehemben. A
   mai ünnep evangéliuma újabb vendégek érkezéséről számol be. Tapintatlanság
   és tiszteletlenség volna részünkről,  ha hívatlan vendégeknek neveznénk  a
   napkeleti bölcseket, még  akkor is, ha  valóban váratlanul érkeztek.  Mert
   akiket Isten  vezet,  akár  úgy,  hogy  angyalokkal  üzen  nekik,  mint  a
   pásztoroknak, akár úgy,  hogy különleges égi  csillaggal mutatja az  utat,
   mint a bölcseknek, azokat szívesen kell fogadni.
   A napkeleti bölcsek szíves  fogadtatásban részesültek mind  Jeruzsálemben,
   Heródes király udvarában, mind Betlehemben, a születés helyén, a szegényes
   istállóban. A  kedves  fogadtatás  hátterében  azonban  más-más  szándékok
   rajzolódnak ki  a  két  helyszínen.  Máté  evangélista  az  első  helyszín
   eseményeit részletesebben, az utóbbit meglehetősen szűkszavúan mutatja be.
   A bölcsek a  királyi udvarba érkezve  előadják szándékukat, miszerint  egy
   újszülöttet, egy leendő királyt keresnek, akinek jelét megpillantották  az
   égen,  s  e  csillag  ide  vezette  őket.  A  király  és  udvari   emberei
   elcsodálkoznak a  bejelentésen, felébred  bennük a  kíváncsiság és  persze
   Heródesben hatalmának féltése is. Rögtön hívatják az írástudókat, akik  az
   ószövetségi idők prófétai  jövendölései alapján,  egészen pontosan  Mikeás
   prófétára hivatkozva  egy  Betlehem nevű  települést  jelölnek meg  az  új
   király lehetséges születési  helyéül. A  bölcsek szívélyes  fogadása és  a
   részükre ilyen módon  nyújtott segítő  útmutatás azonban  csak a  látszat,
   mert a királyt nem jószándék vezeti. Tudni akarja az égi jel  feltűnésének
   pontos idejét, és azt kéri a bölcsektől, hogy megtalálván az  újszülöttet,
   térjenek vissza hozzá.
   Folytatván útjukat a napkeleti bölcsek Jeruzsálemből Betlehembe  indulnak,
   ahol megtalálják, akit keresnek, Isten Fiát, és átadják neki ajándékaikat,
   az aranyat, a tömjént és a mirhát. A napkeleti bölcsek nem csak égi  jelet
   kaptak, hanem  figyelmeztetést  is Istentől,  hogy  ne menjenek  vissza  a
   gonosz szándékú Heródes királyhoz, és ők ennek megfelelően indultak  haza.
   Példájuk azt  mutatja, hogy  érdemes figyelnünk  az Isten  által  mutatott
   jelekre és érdemes megtennünk mindazt, amit Isten közöl velünk.
   Kicsit sajnáljuk, hogy az evangélista nem jegyez le egyetlen  párbeszédet,
   egyetlen kijelentést  sem, de  talán  ennek a  ténynek  is megvan  a  maga
   üzenete. Isten nem vár tőlünk bőbeszédű magasztalást, hosszas imádságokat,
   hanem elfogadja  egyszerű  szavainkat,  de  még  némaságunkat  is,  amikor
   megszólalni sem tudunk nagysága  előtt. Elegendő számára, ha  tiszteletünk
   és hódolatunk jeleként csendben letérdelünk elé, ahogyan tették ezt egykor
   a napkeleti  bölcsek. Ha  olykor  úgy érezzük,  hogy nincs  erőnk  szóbeli
   imádságok mondására,  akkor is  tartsuk  fontosnak, hogy  Isten  közelében
   időzzünk!  Adjuk  neki  fáradtságunkat,  gondolatainkat  és   érzéseinket!
   Ilyenkor talán  még  kéréseink  megfogalmazására sincs  szükség.  Ő  a  mi
   szavaink nélkül is jól tudja, mit szeretnénk, miért jöttünk hozzá.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk!  A napkeleti  bölcseket egykor  egy fényes  csillag,  egy
   különleges  égi  jel  vezette  a  Megváltóhoz,  amit  te  mutattál  nekik.
   Bölcsességük ott kezdődött, hogy felismerték az általad mutatott jelet  és
   kutatni kezdték annak értelmét. Amikor megértették, hogy ez egy  újszülött
   királynak a  jele, akkor  elindultak, követték  a jelet.  Az isteni  jelet
   követni, s  annak  segítségével  meglelni  a  Megváltót,  boldogsággal  és
   örömmel tölt el  minket, akik  újra és  újra elindulunk  a Megváltó  felé.
   Segíts minket, hogy örömmel a szívünkben induljunk kifejezni hódolatunkat!
   Segíts, hogy  életünk folyamán  mindig azon  az úton  járjunk, amelyet  te
   mutatsz nekünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170106.mp3