[Napi e-vangelium] 2017-01-02

[Evangélium365]

   2017. január 2. – Hétfő

   Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
   hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta,
   nem  tagadta,  hanem  megvallotta:  „Nem  én  vagyok  a  Messiás.”   Ezért
   megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” –  felelte.
   „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
   ki vagy?  Mert választ  kell  vinnünk azoknak,  akik küldtek  minket.  Mit
   mondasz magadról?” János ezt felelte:  „A pusztában kiáltó hangja  vagyok:
   Egyengessétek az Úr  útját”, amint  Izajás próféta mondta.  A küldöttek  a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:  „Miért keresztelsz hát, ha  nem
   te vagy a Messiás, sem Illés,  sem pedig a próféta?” János így  válaszolt:
   „Én csak vízzel keresztelek.  De köztetek áll az,  akit nem ismertek,  aki
   utánam jön, s  akinek még  a saruszíját  sem vagyok  méltó megoldani.”  Ez
   Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,19-28

   Elmélkedés:

   Keresztelő Szent János különös  életmódja és tevékenysége  nem csak a  nép
   figyelmét  keltette   fel,  hanem   a  vallási   vezetőkét  is.   Prófétai
   jellemvonásai, hatásos üzenetei  alapján azt  gondolták, hogy  személyében
   Isten hosszú idő után  újra prófétát küldött népéhez  vagy talán ő maga  a
   messiás. Ez az elképzelés húzódik  meg a küldöttek kérdései mögött.  János
   viszont  nem  tartja  magát  sem   a  messiásnak,  sem  Illésnek,  aki   a
   közvélekedés szerint a messiási  időket megelőzően újra  el fog jönni,  de
   még prófétának  sem. Keresztelő  János jól  tudja, hogy  milyen  feladatra
   választotta ki  őt Isten,  és  ennél nem  képzeli  magát nagyobbnak.  Ő  a
   Megváltó előfutára,  akinek az  a küldetése,  hogy előkészítse  a  messiás
   jövetelét.
   Ugyanakkor a Keresztelő nem csak  saját küldetésével van tisztában,  hanem
   az őt követő Jézus  feladatával is. Éppen ezért  önmaga helyett a  közelgő
   Jézusra  irányítja  az  emberek   figyelmét.  Arról  beszél,  arról   tesz
   tanúságot, aki utána fog  tevékenykedni. Krisztusra mutató személye  abban
   példa számunkra, hogy  a mi  életünk is  ilyen legyen.  Az egymással  való
   versengés, a nagyravágyás, a túlzott önbecsülés helyett az  engedelmesség,
   az alázat  és  az  önfegyelem  segíthet  ebben.  Isten  dicsőségéért  való
   szolgálat  ugyan  nem  szerez  feltétlenül  hírnevet,  de  biztosítja   az
   üdvösséget.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus,  te  boldogoknak   nevezted  azokat,  akik  hallgatják   és
   megtartják tanításodat.  Mi is  abban  találjuk meg  boldogságunkat,  hogy
   nyitott szívvel  hallgatjuk,  és életünkben  megvalósítjuk  mindazt,  amit
   tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon,  hanem
   megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a  múlthoz
   köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170102.mp3