[Napi e-vangelium] 2017-02-27

[Evangélium365]

   2017. február 27. – Hétfő

   Abban az  időben:  Amikor Jézus  útnak  indult, odasietett  hozzá  valaki,
   térdre borult  előtte,  és úgy  kérdezte:  „Jó Mester!  Mit  tegyek,  hogy
   elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem  jónak?
   Senki sem  jó, csak  az Isten.  Ismered  a parancsokat:  Ne ölj!  Ne  törj
   házasságot! Ne lopj! Ne  tanúskodj hamisan! Ne  csalj! Tiszteld apádat  és
   anyádat!” Ekkor az így válaszolt:  „Mester, ezeket mind megtartottam  kora
   ifjúságomtól fogva.”
   Jézus ránézett  és  megkedvelte. Ezt  mondta  neki: „Valami  hiányzik  még
   belőled. Menj,  add el,  amid van,  oszd  szét a  szegények közt,  és  így
   kincsed lesz az  égben. Aztán gyere  és kövess engem!”  Ennek hallatára  ő
   elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
   Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut
   be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus
   azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az  Isten
   országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni
   az  Isten  országába.”  Azok  még  jobban  csodálkoztak,  és  kérdezgették
   egymást: „Hát  akkor ki  üdvözülhet?” Jézus  rájuk nézett,  és  folytatta:
   „Embernek  lehetetlen   ez,  de   Istennek  nem.   Mert  Istennek   minden
   lehetséges.”
   Mk 10,17-27

   Elmélkedés:

   Ragyogóan kezdődik a mai evangéliumi  történet. A Jézushoz érkező  személy
   többféleképpen elárulja lelkesedését és jószándékát. Elsőként azzal,  hogy
   nem csak egyszerűen odalép, hanem odasiet Jézushoz, amely  tettrekészségét
   jelzi. Az illető valamiféle sürgetést, erős késztetést érez magában,  hogy
   egy számára fontos kérdésre mielőbb választ kapjon. Sietségéből megérezzük
   belső  nyugtalanságát,  amely  a   legfontosabb  értékeket,  a   maradandó
   kincseket keresi. Másodikként arra figyelünk fel, hogy térdre borul  Jézus
   előtt, s ezzel az alázatos  cselekedettel elismeri, hogy önmagát  mennyire
   kicsinek tartja.  Leborulásában felismerjük  a készséget,  hogy  elfogadja
   annak útmutatásait,  akitől  választ  vár  nyugtalan  szívének  kérdésére.
   Jószándékának harmadik  egyértelmű  jele,  hogy  „jó  mesternek”  szólítja
   Jézust,  azaz  megadja  a  neki  járó  tiszteletet  és  elismeri   tanítói
   tekintélyét. Az illető feltehetően nem tartozik Jézus tanítványi  köréhez,
   mégis mesterének tekinti őt, akinek hallgat a szavára. Helyes  szándékának
   negyedik jele, hogy  az ember  számára a legfontosabbal,  az örök  élettel
   kapcsolatban kérdezi Jézust. Mindehhez még azt is hozzátehetjük, hogy  jól
   ismeri a törvényeket és azok szerint él.
   Jószándékához tehát  nem fér  kétség,  lelkesedése határtalan,  ezért  még
   szembetűnőbb meghátrálása, távozása.  A találkozás csattanójaként  ugyanis
   kiderül, hogy  gazdag  ember, akinek  nagy  vagyona  van, de  ez  a  földi
   gazdagság akadályozza  meg  őt végül  abban,  hogy az  örökkévaló  javakra
   törekedjen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Drága Jézus!  Sokszor olyan  nehéz  az élet.  Teszem  a dolgom,  és  nincs
   elismerés. Vonj magadhoz engem  fáradtságomból. Köszönöm, hogy  ezerszeres
   jutalmat  ígérsz   minden   erőfeszítésemért.   Neked   akarok   dolgozni,
   tisztességes akarok  maradni,  ha mások  tisztességtelenek  is,  szolgálni
   akarok, ha mások uralkodnak  is. Szelíd és  alázatos szívű Jézus,  hiszem,
   hogy csak  benned  találom  meg  lelkem  nyugalmát,  te  adsz  új  erőt  a
   mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170227.mp3