[Napi e-vangelium] 2017-02-26

[Evangélium365]

   2017. február 26. – Évközi 8. vasárnap

   Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: „Senki sem  szolgálhat
   két úrnak:  vagy  gyűlöli  az  egyiket,  a  másikat  pedig  szereti,  vagy
   ragaszkodik az egyikhez,  a másikat  pedig megveti.  Nem szolgálhattok  az
   Istennek is, a  mammonnak is. Ezért  azt mondom nektek:  ne aggódjatok  az
   életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt,  hogy
   mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál?  Nézzétek
   az ég madarait! Nem vetnek, nem  is aratnak, és magtárakba sem  gyűjtenek,
   hanem a  ti mennyei  Atyátok táplálja  őket. Nem  értek ti  sokkal  többet
   azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek  tudja életét egyetlen  lépésnyivel
   is megtoldani? És  a ruházat miatt  miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek  a
   mezők liliomait,  hogyan nőnek,  pedig nem  fáradoznak és  nem is  szőnek.
   Mondom nektek: Salamon még dicsősége  teljében sem öltözött úgy, mint  egy
   ezek közül!  Ha a  mezei virágot,  amely ma  virul és  holnap a  kemencébe
   kerül,  így  öltözteti  az  Isten,   akkor  titeket  nem  sokkal   inkább,
   kicsinyhitűek? Ne  aggodalmaskodjatok  hát,  hogy Mit  együnk?  vagy:  Mit
   igyunk? vagy:  Mibe  öltözzünk?! Ezeket  a  pogányok keresik.  Mert  a  ti
   mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
   Isten országát és annak igazságát  keressétek, és ezeket mind  megkapjátok
   hozzá. Ne  aggódjatok  hát  a  holnap miatt!  A  holnap  majd  gondoskodik
   magáról! Elég a mának a maga baja.”
   Mt 6,24-34

   Elmélkedés:

   Isten kezében
   Egykori gimnáziumi tanárom,  Mayer Farkas atya,  aki földrajzot és  kémiát
   tanított, nemkülönben a csillagászathoz is oly’ kiválóan értett, hogy  még
   napórát is  tudott  készíteni.  A  nyári  szünet  előtti  utolsó  tanítási
   napokon,  amikor  már  egy  bencés  szerzetestanár  számára  is  hiábavaló
   fáradság volt  az ifjúság  okítása, történeteket  szokott nekünk  olvasni.
   Tömörkény István  novellái  voltak a  kedvencei.  Jól emlékszem  az  egyik
   novellára, amelyet most újra  előkerestem és elolvastam.  A címe: A  Szent
   Mihály a jégben. A  történetben Szent Mihály nevét  egy hajó viselte és  a
   főangyal volt a védőszentje a hajó kormányosának is, Török Mihálynak.  Nem
   volt egyszerű feladat télvíz idején egy kövekkel súlyosan megrakott  hajót
   a Dunán  délnek vezetni,  amikor a  hatalmas jégtáblák  bármelyik  percben
   léket üthettek  a hajótesten.  Így történt,  hogy a  gyakorlott  kormányos
   homokpadra vezette a  Szent Mihályt  és az nem  tudott továbbmenni.  Hiába
   igyekeztek vontatóhajókkal a  bajba jutott hajó  segítségére, az nem  járt
   eredménnyel, közben pedig  a jégtáblák  egyre törték  a hajó  deszkázatát.
   Amikor már veszni látszott a hajó, a legénység tagjai egy kötélen a partra
   menekültek,  Török  Mihály  pedig,  aki  az  utolsó  emberrel  levelet  is
   vitetett, amelyben  röviden tájékoztatta  a  hajó tulajdonosát  a  bajról,
   egyedül maradt a fedélzeten. A  hajóslegények hiába győzködték, hogy  neki
   is jobb volna életét mentve menekülnie, ő nem hagyta el a zátonyra  futott
   hajót, s nyugodtan csak ezt kérdezte: Én, innen? Éjszaka aztán még nagyobb
   jégtáblákat hozott a Duna, s úgy tűnt, ha eddig nem is borult fel a  hajó,
   most biztosan el fog süllyedni. Éjszaka egy hatalmas jégtábla úgy  feszült
   a hajónak, úgy fordította  azt, hogy lelökte  a zátonyról, orrával  délnek
   irányította, s így a kormányos sikeresen hazavezette.
   A novellában  nincs  kifejezetten  megemlítve az  isteni  gondviselés,  de
   enélkül  is  kitalálhatjuk,  hogy  annak  köszönhető  a  megmenekülés.   A
   gondviselésbe, az  isteni segítségbe  vetett bizalom  kitartást,  maradást
   igényel az ember részéről. Azt, hogy nem hagyom el a helyemet, ahová Isten
   állított, hanem mindvégig kitartok  a bajok és  nehézségek ellenére is.  S
   amikor már-már  azt  gondolnám,  hogy a  fenyegetően  közeledő  nehézségek
   biztosan vesztemet fogják okozni, akkor is történhet fordulat, talán éppen
   általuk nyerek szabadulást a szorongatott helyzetből.
   A mai  evangéliumban  Jézus nem  irodalmi  műfaj segítségével,  hanem  egy
   buzdító beszéd keretében hívja fel figyelmünket az isteni gondviselésre és
   bátorít minket,  hogy bízzuk  életünket Istenre.  Költői szépségű  képeket
   használ: „Nézzétek  az  ég  madarait!  Nem  vetnek,  nem  is  aratnak,  és
   magtárakba sem  gyűjtenek,  hanem  a ti  mennyei  Atyátok  táplálja  őket.
   Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan  nőnek, pedig nem fáradoznak és  nem
   is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy,
   mint  egy  ezek  közül!”  Ha  csupán  önmagunkra  és  saját   helyzetünkre
   figyelünk, akkor könnyen eluralkodik  rajtunk az aggódás,  a félelem és  a
   türelmetlenség.  Ilyenkor  érdemes   inkább  feltekintenünk,  mert   akkor
   észrevehetjük a közeledő  segítséget is. Bár  emberileg szeretünk  mindent
   pontosan megtervezni, észre  kell vennünk, hogy  Isten kezében jobb  helye
   van életünknek. Engedjük, hogy ő vezessen minket, ő irányítsa jövőnket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem!  Őszintén  megvallom,  hogy  oly  sokszor  aggódok  a  holnap,  a
   holnapután és a jövő miatt.  Sokszor megfeledkezem arról, hogy  gondviselő
   jóságodat  minden  nap  meg  akarod  mutatni  nekem.  A  te  jóságodra  és
   szeretetedre bízom magamat. Hiszek abban,  hogy te megadod mindazt, ami  a
   földi élet során szükséges  a boldogsághoz, de  legfőképpen megadod azt  a
   kegyelmi segítséget,  ami  az  örök üdvösséghez  szükséges.  Hiszem,  hogy
   sokszor minket, embereket használsz fel, hogy a bajbajutottak megkapják  a
   kellő segítséget  és érezzék,  hogy nincsenek  magukra hagyatva.  Istenem,
   hiszek abban, hogy mindannyian az isteni gondviselés eszközei vagyunk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170226.mp3