[Napi e-vangelium] 2017-02-14

[Evangélium365]

   2017. február 14. – Kedd

   A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.  Elfelejtettek
   kenyeret vinni magukkal,  és csak egy  kenyerük volt a  bárkában. Jézus  a
   lelkükre  kötötte:  „Vigyázzatok!  Óvakodjatok  a  farizeusok  és  Heródes
   kovászától!” Ők egymás közt arról  beszélgettek, hogy nem hoztak  magukkal
   kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs
   kenyeretek? Még  most  sem  értitek,  és  nem  fogjátok  föl?  Még  mindig
   érzéketlen a szívetek? Van  szemetek, és nem láttok?  Van fületek, és  nem
   hallotok? Nem emlékeztek  arra, hogy amikor  öt kenyeret megtörtem  ötezer
   embernek, hány  tele kosár  maradékot szedtetek  össze?” Azt  válaszolták:
   „Tizenkettőt.” „És amikor  hetet törtem meg  négyezer embernek, hány  tele
   kosár  maradékot  szedtetek  össze?”  Azt  felelték:  „Hetet.”  Erre  újra
   megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
   Mk 8,14-21

   Elmélkedés:

   Az a tény, hogy  a farizeusok Jézus  isteni hatalmát egyértelműen  igazoló
   különleges jelet, csodát  kértek tőle, saját  hitetlenségüket igazolta.  A
   tanítványokra nem jellemző ez a mértékű hitetlenség, de ők is megküzdöttek
   a hitetlenség kísértésével, s ezt az evangélista nem hallgatja el  olvasói
   előtt. Márk talán éppen  azt akarja bemutatni a  jelenettel, hogy a  hitre
   jutás nem azonnal  történik, hanem  fokozatosan. A  tanítványok is  napról
   napra ismerik meg mesterüket, egyre több tapasztalatot szereznek mellette,
   újabb élmények érik  őket, amikor  Jézus nevében missziós  úton vannak,  s
   mindezek   növelik   Jézus   személyével,   származásával,    küldetésével
   kapcsolatos megértésüket és benne való hitüket.
   Az újabb hajóút és feledékenységük, miszerint nem gondoskodtak  élelemről,
   kenyérről a maguk  számára, alkalmat ad  Jézusnak, hogy emlékeztesse  őket
   korábbi csodáira. Az élelem miatt aggódó tanítványoknak újra  emlékezetébe
   idézi azt a két esetet, amikor  több ezer embert jóllakatott a  pusztában.
   Miért aggódnak hát a  kenyér miatt? Miért nem  bíznak abban, hogy a  velük
   tartó Jézus képes bármikor újabb csodával segíteni? Miért nem ismerik  fel
   végre cselekedeteiben az isteni  gondoskodás különleges jeleit? Miért  nem
   hisznek benne?  Az  Úr  számonkérése  azt jelzi,  hogy  jóval  többet  vár
   tanítványaitól, mint az ellene forduló farizeusoktól.
   Uram, Jézus, vedd el aggódásaimat és növeld bennem a gondviselésbe  vetett
   bizalmat!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus,  te kicsinnyé lettél,  amikor Isten létedre  emberi
   testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál  nekünk
   a kicsik  alázatos szolgálatára.  Taníts  minket arra,  hogy  felismerjünk
   téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged szolgáljunk mindenkiben!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170214.mp3