[Napi e-vangelium] 2017-02-05

[Evangélium365]

   2017. február 5. – Évközi 5. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt  tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld  sója.
   De ha a só ízét veszti, mivel  sózzák meg? Nem való az egyébre, mint  hogy
   kidobják, s  eltapossák az  emberek.  Ti vagytok  a világ  világossága.  A
   hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak,  hogy
   a  véka  alá  rejtsék,  hanem  a  lámpatartóra  teszik,  hogy   világítson
   mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek  előtt,
   hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
   Mt 5,13-16

   Elmélkedés:

   Legyünk a világ világossága!
   Bizonyára sokak számára ismert a híres filozófus, Kierkegaard példázata  a
   bohócról és  az  égő  cirkuszról. A  történet  szerint  egy  vándorcirkusz
   sátrában tűz keletkezik, és az igazgató a társulat bohócát bízza meg  nagy
   sietve, hogy szaladjon  a faluba,  hívjon segítséget, mert  ha nem  tudják
   mielőbb eloltani a tüzet, az átterjedhet a falu házaira is. A bohóc már az
   előadásra próbált, magán viselte jelmezét, így szaladt a faluba.  Hangosan
   kiabálva kérte az embereket, hogy azonnal siessenek és oltsák el a  tüzet,
   mert különben  az  ő  házaikat  is veszély  fenyegeti.  A  falu  népe  azt
   gondolta, hogy a cirkusz így akarja reklámozni az előadást és elérni  azt,
   hogy minél többen menjenek megtekinteni a műsort. Nagyon tetszett nekik  a
   bohóc előadása, hangosan  nevettek rajta és  megtapsolták. Erre  könnyekre
   fakadva magyarázta, hogy  ez nem bohóctréfa,  a cirkusz valóban  lángokban
   áll, de nem hittek neki. Hiába erősködött, hogy most nem szerepet játszik,
   hanem valódi a veszély,  nem hallgattak rá.  Amikor végül megpillantván  a
   falu égő házait rájöttek, hogy nem tréfáról van szó, akkor már késő  volt,
   leégett a cirkusz is és az egész falu.
   A  példázatot  már  többen   felhasználták  annak  szemléltetésére,   hogy
   napjainkban milyen nehézségekbe  ütközik a  hit terjesztése,  továbbadása.
   Korunk  embere  számára  úgy  tűnik,   hogy  az  Egyház  egy  letűnt   kor
   bohócjelmezében közelít az emberekhez, középkori nyelven igyekszik előadni
   üzenetét,  amelyet  senki  nem  vesz  komolyan.  Az  egyházi   igehirdetők
   mondhatnak, amit akarnak,  mindenki bohócnak tartja  őket és jót  derülnek
   kijelentéseiken. Amikor  pedig  megpróbálkozik azzal,  hogy  meggyőzze  az
   embereket  a  helyzet  komolyságáról,  szavai  miatt  senki  nem  kezd  el
   nyugtalankodni vagy gondolkodni.
   Bár  a  kép  találóan  jellemzi   korunk  emberének  hozzáállását  a   hit
   kérdéséhez, mégis egy kicsit leegyszerűsíti a helyzetet, és azt a képzetet
   kelti, hogy  elegendő  volna  levenni a  bohócruhát,  azaz  megújítani  az
   egyházi  igehirdetést,  tevékenységet  és  szolgálatot.  Valóban   ennyire
   egyszerű volna a megoldás? Elég volna, ha lemosnánk magunkról a  jámborság
   festékét és levetnénk a régies nyelvezet ruháját? Elég volna egy látványos
   külső  átalakulás   ahhoz,  hogy   minden  megváltozzon   és  az   emberek
   odafigyeljenek Isten  üzenetére?  Valóban eredményeket  hozna  egy  formai
   megújulás? Aligha. Naiv tévedés volna ebben reménykednünk. Szükség van  az
   állandó megújulásra  és  a korszerű  igehirdetésre,  szükséges a  mai  kor
   nyelvezetének és napjaink  emberének ismerete, de  mindez kevés, mert  úgy
   tűnik, hogy az életszentség zárt világából próbáljuk tanítani az  általunk
   bűnösnek minősített világot, kívülről  igyekszünk meggyőzni az  embereket,
   akikkel nem akarunk sorsközösséget vállalni.
   Úgy  érzem,   hogy   Jézusnak   a  mai   evangéliumban   elhangzó   szavai
   megmutathatják számunkra a  helyes módszert:  Ti vagytok a  föld sója.  Ti
   vagytok a világ világossága. A só belülről járja át, ízesíti meg az ételt.
   A lámpa fénye belülről világítja meg a házat, kívülről nem jutna át a fény
   a falakon. A keresztény embereknek  belülről ható sóvá, belülről  világító
   fénnyé   kell   válniuk!   Nem   jelmezcseréről   van   itt   szó,   hanem
   tanúságtételről. Legyünk a föld sója! Legyünk a világ világossága!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy igehirdetésünk és életünk
   tanúságtétele legyen  ízes,  legyen megnyerő.  Az  évszázadok során  a  te
   örömhíred, az evangélium üzenete nem  veszítette el ízét, s nem  veszített
   időszerűségéből. A mai kor emberének is szüksége van az evangélium  ízére.
   Az örömhírből akár egy  csipetnyi is elegendő ahhoz,  hogy benne az  ember
   rátaláljon, ráérezzen az őt vezető isteni igazságra. Urunk segíts  minket,
   hogy kérésedet megvalósítva  a föld sójává  váljunk, mert ha  a te  isteni
   szereteted  és  jóságod  ízét  nem   tudjuk  a  világnak  adni,   teljesen
   értéktelenek vagyunk.  Segíts  minket,  hogy  tanúságot  tegyünk  rólad  a
   világban és szolgálatunk meghozza gyümölcsét Isten dicsőségére!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170205.mp3