[Napi e-vangelium] 2017-02-04

[Evangélium365]

   2017. február 4. – Szombat

   Abban  az  időben  az  apostolok  visszatértek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: „Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor Jézus kiszállt és  látta a nagy tömeget,  megesett rajtuk a  szíve.
   Olyanok voltak, mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte  őket
   sok mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   A Keresztelő János sorsát bemutató kitérő után Márk evangélista  visszatér
   Jézus útjához. Galilea és a Genezáreti-tó környékének falvait és  városait
   járva mindenütt tanítja az embereket. Tevékenységének másik lényeges eleme
   a  gyógyítás,  hiszen  egyre  több  beteget  visznek  hozzá  a   gyógyulás
   reményében.  Jézus  azt  szeretné,  hogy  tanítása  még  szélesebb  körben
   elterjedjen, ezért a korábban kiválasztott tizenkettőt hatalommal  ruházza
   fel és megbízza  őket, hogy  az ő  nevében tanítsanak  és gyógyítsanak.  A
   misszióba küldésről szóló részletet  csütörtökön olvastuk volna, de  Urunk
   bemutatásának ünnepe miatt más szöveg szerepelt.
   A mai evangélium pedig már azt beszéli el, hogy az apostolok  visszatérnek
   útjukról és elmondják Mesterüknek tapasztalataikat. Bár semmilyen  konkrét
   információt nem tudunk meg azzal  kapcsolatban, hogy merre jártak,  mennyi
   ideig voltak  távol,  mi  volt  a  szolgálatuk  eredménye,  mégis  jogosan
   feltételezzük,  hogy  az  Úrtól  kapott  erő  birtokában  eredményes  volt
   tevékenységük.  Az  is  biztos,  hogy  nem  tétlenkedtek,  hanem  lelkesen
   teljesítették,   amivel   Mesterük   megbízta   őket,   s   erre   az    ő
   kimerültségükből, fáradtságukból  következtethetünk. Jézus  is  észreveszi
   fáradtságukat, és gondoskodó szeretettel javasolja nekik a pihenést.
   Örömmel indulok-e arra  a szolgálatra, amire  az Úr küld?  Fáradhatatlanul
   dolgozok-e Isten országa növekedéséért?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, add, hogy a Te  akaratodat mindig készségesen teljesítsük,  hogy
   Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a  Te
   gondolataid, e világ  útjai nem a  Te útjaid. Add,  hogy ebben a  világban
   élve bátran  vállalhassuk,  hogy  sokan ostobának  tartanak  minket,  mert
   szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján,
   a hit útján végső célunk, a teljesség felé!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170204.mp3