[Napi e-vangelium] 2017-08-20

[Evangélium365]

   2017. augusztus 20. - Vasárnap, Szent István király

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki
   meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez
   hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
   süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert
   sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat,
   ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
   Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az
   összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte
   beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított,
   mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
   Mt 7,24-29
   Elmélkedés:
   Ez a ház a tiéd
   Az ácsmester úgy gondolta, életében eleget dolgozott már, ideje volna
   nyugdíjba mennie és pihennie. Döntését bejelentette a főnökének, aki
   szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen legtapasztaltabb szakemberét
   veszíti így el. A főnök annyit kért, hogy még egy utolsó ház építésében
   vegyen részt az ács, aki kissé kelletlenül, de beleegyezett. Ezen az
   utolsó házon bizony meglátszott, hogy nem adta bele minden tudását, a
   gondolatai már a pihenés, a nyugdíjas évek körül forogtak. A munka
   lassan készült, meglehetősen gyenge minőségben. Tudta, látta ezt az ács
   is, de már nem törődött vele. Amikor végre elkészült a tető és a ház, a
   főnöke is kijött az építkezés helyszínére. Odaadta a ház kulcsait a
   mesternek és ezt mondta neki: "Ez a ház a cégünk ajándéka a sok
   évtizedes munkádért. Ez a ház a tiéd." Az ácsmester értetlenül vette át
   a kulcsokat és magában morgolódott: "Ha ezt tudom, egészen másképp
   dolgoztam volna ezen a házon." Vannak helyzetek, amikor már nincs
   visszaút. Nem lehet elölről kezdeni a dolgokat. Utólag az ember bánja a
   dolgot, másként csinálna sok mindent, de változtatni utólag már nem
   lehet.
   Szent István király ünnepén talán mindannyian tanulhatunk a hibázó
   ácsmester történetéből. Ez az ország a mi hazánk, ez az otthonunk.
   Minden amit teszünk, a magunké, a gyermekeinké, az unokáinké, a
   következő nemzedékeké lesz. Minden tégla, amit az épület falába
   beépítünk, minden deszka, amit a helyére illesztünk, minden szeg, amit
   beütünk, a mi otthonunk része lesz. Minden mozdulatunkkal, minden
   munkánkkal szebbé tehetjük ezt az országot. Végezhetünk silány munkát
   is, de ezzel magunknak okozunk kárt. Másnak sem építünk rossz minőségű
   házat, de magunknak sem. A bölcs ember belátja ezt, az ostoba sajnos
   nem. Az evangéliumi történetben Jézus egy bölcs emberről és egy
   balgáról mond példabeszédet, amelyben az első személy előrelátó módon
   biztos, szilárd alapot választ otthona, háza számára. A második személy
   viszont nem gondol a jövőre, nem gondol az esetleges veszélyekre, ezért
   megelégszik azzal, ami éppen adódik számára, homokra építi saját házát.
   Kezdetben minden jónak tűnik, de az idő próbára teszi az építményeket,
   a sziklára épült ház kiállja az idők viharait, de a homokra épült hamar
   összedől.
   A keresztény életre vonatkozóan Jézus példabeszédét úgy szokás
   magyarázni, hogy a hívő emberek a krisztusi igazságra, mint biztos
   alapra építik életüket, a nem hívők viszont ingatag talajt választanak
   maguknak, amikor nem fogadják el az Úr tanítását, törvényeit és
   vezetését. Az okosak nem csak arról vannak meggyőződve, hogy a hit és a
   keresztény értékrend elfogadásával helyesen döntenek, hanem olykor azt
   is képzelik magukról, hogy képesek meggyőzni a balgákat. A balgák
   persze szintén meg vannak győződve saját igazukról, ezért nincs
   szükségük arra, hogy meghallgassák mások véleményét, azt okoskodásnak
   vagy kioktatásnak szokták minősíteni. Mindenesetre jó volna belátni,
   hogy kár győzködni a másikat, a szavak úgysem fognak senkit meggyőzni,
   majd meggyőzi őket talán a romba dőlt ház látványa.
   A krisztusi igazság felismerésére és elfogadására a hit által azok
   juthatnak el, akiknek Isten megérintette már a szívét.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ,
   amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének
   tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében,
   tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád
   imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével
   szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi
   haza építése közben az égi haza felé is törekedjen!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170820.mp3