[Evangelium] 2016-09-27

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 27. – Kedd

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
   elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
   készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
   tartott. Ennek láttán a tanítványok,  Jakab és János felháborodtak:  Uram,
   akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De  ő
   hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van
   bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem
   hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
   Lk 9,51-56

   Elmélkedés:

   Az ember néha egészen indulatos, s lássuk be, ilyenkor túlzásokra  vagyunk
   képesek. Bizonyos  élethelyzetekben magával  ragad minket  a hevesség,  az
   indulat, nem vagyunk képesek uralkodni magunkon, s olyan dolgokat  mondunk
   vagy  teszünk,  amelyeket  normális  esetben  sosem.  Ilyesmi   indulatról
   olvasunk a  mai  evangéliumban.  Jakab és  János  apostolokat  elkapja  az
   indulat, felháborodnak azon, hogy Jézust nem fogadják be az egyik faluban.
   Az elutasítás  egyébként  nem kifejezetten  Jézusnak  vagy  tanítványainak
   szól, mert abban a korban a szamaritánusok, azaz a szamariai országrészben
   élők meglehetősen  ellenséges viszonyban  voltak a  többi zsidóval,  amely
   például abban mutatkozott  meg, hogy  nem adtak szállást  azoknak, akik  a
   jeruzsálemi zarándoklatra igyekeztek.
   Jézus helyteleníti  két apostola  gondolkodását, lelkületét,  akik  isteni
   büntetést  szeretnének  eszközölni  a  szamaritánusokra.  Kijelenti,  hogy
   Istennek soha nincs szándékában  a pusztítás, nem  akarja az ember  kárát.
   Megmenteni, megváltani jött az embereket,  mert a mennyei Atya az  emberek
   üdvösségét akarja.
   Indulataink megfékezését szolgálja, ha nem ellenségként, hanem  barátként,
   testvérként tekintünk a másik emberre, s ezt akkor is megtesszük, amikor ő
   nem a mi elképzeléseink szerint beszél vagy cselekszik.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden  asszonyok között az első,  aki
   fogadalommal az Úrnak  szentelted szüzességedet, kérlek  téged, nyerd  meg
   nekem szent Fiadtól  azt a kegyelmet,  hogy a mai  naptól kezdve ő  legyen
   lelkem jegyese. Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más  jegyesem,
   mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt  nélkül
   őrizzem meg magam egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
   Sziénai Szent Katalin

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160927.mp3