[Evangelium] 2016-09-25

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 25. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

   Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
   „Volt egy gazdag  ember. Bíborba és  patyolatba öltözködött, és  mindennap
   dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű  koldus is, ez ott feküdt a  kapuja
   előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott  volna az ételmaradékból, ami  a
   gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
   jöttek, és nyalogatták a sebeit.
   Meghalt a koldus,  és az  angyalok Ábrahám  kebelére vitték.  A gazdag  is
   meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt  feltekintett,
   meglátta messziről  Ábrahámot  és  a keblén  Lázárt.  Felkiáltott:  Atyám,
   Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe  mártva
   hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
   Fiam –  felelte Ábrahám  –,  emlékezzél rá,  hogy  milyen jó  dolgod  volt
   életedben,  Lázárnak   meg  mennyi   jutott  a   rosszból.  Most   ő   itt
   vigasztalódik, te  pedig odaát  gyötrődöl. Azonfelül  köztünk és  köztetek
   nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
   se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
   Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta  újra –, küldd el őt atyai  házunkba,
   ahol még öt  testvérem él. Tegyen  bizonyságot előttük, nehogy  ők is  ide
   jussanak a gyötrelmek helyére.
   Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
   Ám az erősködött:  Nem teszik,  atyám, Ábrahám!  De ha  valaki a  halottak
   közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
   Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha  a
   halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
   Lk 16,19-31

   Elmélkedés:

   Üdvösségre vezető szó
   A Szentírásban  számos olyan  csodálatos történet  és lélekemelő  gondolat
   van, amelyek  Isten  szeretetéről, a  gondviselésről  és az  ő  irgalmáról
   szólnak.  Különösen  is  igaz  ez  az  evangéliumokra,  Jézus  életére  és
   tanítására, akinek személyében és  személyén keresztül megismerhetjük  azt
   az Istent, aki  mindenkor szeretettel  fordul felénk.  Nagyon hasznos,  ha
   rendszeresen olvassuk ezeket a történeteket, mert vigasztalást és  reményt
   nyújtanak számunkra.  Ha  mindezek  mellett olyan  szándékkal  olvassuk  a
   Szentírást, hogy abban felfedezzük  az üdvösségre vezető igazságot,  akkor
   nem állhatunk  meg a  részleteknél,  hanem úgy  kell tekintenünk  a  szent
   szövegek  egészére,  hogy   azok  valóban   Isten  üzenetét,   útmutatását
   közvetítik számunkra.  Mert éppen  ez a  kinyilatkoztatás szándéka.  Isten
   azért  tárja  fel  előttünk  önmagát   és  közli  velünk  üzenetét,   hogy
   vágyakozzunk az ő megismerésére és a  vele való életre, és törekedjünk  az
   üdvösségre. Keresztény  emberként  szilárdan  hisszük,  hogy  a  Szentírás
   üzenete nem csupán egyes kiválasztott személyeknek vagy népnek szól, hanem
   minden embernek. A  Szentírásban Isten szavát,  mint az emberek  üdvössége
   érdekében  kimondott  teljes  és   végső  szavát  olvashatjuk.   Teljesnek
   mondhatjuk ezt az üdvözítő  isteni szót, mert  ennek ismerete elég  ahhoz,
   hogy az örök életre, az  üdvösségre jussunk. Itt természetesen nem  csupán
   elméleti ismeretről van  szó, hanem a  megismert igazság szerinti  életről
   is. És végsőnek  is nevezhetjük  ezt az üdvösségre  vezető tanítást,  mert
   Isten már nem változtatja  meg tervét és nem  szegi meg ígéretét.  Fiának,
   Jézus   Krisztusnak    kereszthalálával   örökre    kiengesztelődött    az
   emberiséggel,  elfogadta   azt   az   áldozatot,  amelyet   Jézus   a   mi
   üdvösségünkért hozott.
   Szent Pál  apostol a  következőket írja  a rómaiakhoz  címzett  levelében:
   „Milyen nagy Isten  gazdagságának, bölcsességének  és tudásának  mélysége!
   Mennyire megfoghatatlanok  az  ő  ítéletei, és  kifürkészhetetlenek  az  ő
   útjai!” (Róm 11,33). Isten titkai, rejtett szándékai nem  értelmetlenséget
   jelentenek, hanem  egy  magasabb rendű  igazságot,  mégpedig azt,  hogy  ő
   mindent megtesz az emberek megváltása és üdvözítése érdekében. Az ember  a
   maga önzésében és kicsinységében nehezen érti meg ezeket a szándékokat, de
   az Úr szenvedése  és halála  egyértelműen jelzik számára,  hogy Isten  nem
   ismer korlátokat és határokat a szeretetben.
   Ma, a  Szentírás  vasárnapján Jézusnak  azt  a példabeszédét  olvassuk  az
   evangéliumban, amelyik  a  gazdag emberről  és  a szegény  Lázárról  szól.
   Halála után Lázár  az üdvösségre,  a jócselekedeteket  elmulasztó és  csak
   önmagának  élő   gazdag  pedig   a   kárhozatra  jutott.   A   példabeszéd
   figyelemreméltó része Ábrahám és az elkárhozott gazdag párbeszéde. Ábrahám
   emlékeztet arra, hogy Isten a mózesi  törvények és a próféták szava  által
   pontosan megmutatta az embereknek az üdvösség  útját, de a gazdag ezt  nem
   ismerte fel.
   A mai  evangélium üzenete  ez: van  Szentírásod, amelyben  Isten  feltárja
   előtted az  üdvösség útját.  Hallgass a  Szentíráson keresztül  megszólaló
   Istenre!  Kövesd  azt  az  utat,  amelyet  Isten  mutat  neked,  és  akkor
   eljuthatsz az örök életre!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk! Azzal a szándékkal olvassuk a Szentírást, hogy rád, a
   te szavadra,  üzenetedre figyeljünk  és  téged hallgassunk.  Segíts,  hogy
   észrevegyük azt  is, hogy  te  meghallgatsz minket  és éppen  a  Szentírás
   üzenete által  válaszolsz  emberi  kérdéseinkre.  Szomjazunk  igazságodra,
   készséges szívvel hallgatunk téged, aki utat mutatsz számunkra. Tanulékony
   lélekkel figyelünk rád és kifejezzük készségünket, hogy tanításod  szerint
   akarunk élni.  Alakítsd át  életünket  a te  éltető és  üdvösségre  vezető
   igazságoddal!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160925.mp3