[Evangelium] 2016-09-17

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 17. – Szombat

   Amikor egyszer  a  városokból  nagy  tömeg  gyűlt  Jézus  köré,  ő  ezt  a
   példabeszédet mondta nekik: „Kiment a  magvető magot vetni. Amint  vetett,
   némely  szem  az  útfélre  esett;  ott  eltaposták,  és  az  égi   madarak
   felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
   mert nem volt  nedvessége. Némely  pedig tövisek közé  hullott. A  tövisek
   felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott.  Kikelt,
   és százszoros termést  hozott.” E szavak  után Jézus felkiáltott:  „Akinek
   füle van, hallja meg!”
   Akkor  megkérdezték  tanítványai,  hogy  mi  a  példabeszéd  értelme.  Így
   válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának  titkait.
   A  többieknek  csak  példabeszédekben,  hogy  nézzenek,  de  ne  lássanak,
   halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
   útfélre eső mag azokat jelenti, akik  hallgatják az igét, de aztán jön  az
   ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
   üdvözüljenek.  A   köves  talajra   hullott  mag   azokat  jelenti,   akik
   meghallgatják az  igét, örömmel  be  is fogadják,  de  az nem  ver  bennük
   gyökeret. Egy ideig hisznek, de  a kísértés idején elpártolnak. A  tövisek
   közé eső  mag azokat  jelenti,  akik meghallgatják  az  igét, de  az  élet
   gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
   nem hoznak. A jó földbe eső  mag végül azokat jelenti, akik  meghallgatják
   az igét,  jó és  erényes szívvel  meg  is tartják,  és termést  is  hoznak
   állhatatosságban.”
   Lk 8,4-15

   Elmélkedés:

   A tegnapi nap evangéliumi  üzenete az volt, hogy  Isten Jézus szavában  és
   személyében egyaránt kimondja önmagát, feltárja életét az ember előtt.  Ez
   a gondolat folytatódik  a mai  részletben is. Jézus  példabeszédet mond  a
   magvető emberről.  A magok  különféle helyekre  kerülnek: többségük  a  jó
   földbe, de némely szem az út szélére, kövek vagy tövisek közé. Ez utóbbiak
   nem tudnak termést hozni, de a  jó földbe hullott magok sokszoros  termést
   hoznak.
   A hasonlat értelmét maga Jézus tárja fel. Magyarázata szerint a mag  Isten
   igéje, üzenete, tanítása, amely az emberi szívekbe, lelkekbe hull. Egyesek
   nem fogadják  be, míg  mások örömmel  fogadják, életre  váltják s  ezáltal
   bőséges termést hoznak.
   A megszólaló,  üzenetét közvetítő  Isten tehát  választ vár  az  embertől.
   Ahogyan Isten feltárja önmagát szava által, ugyanúgy az ember is  feltárja
   önmagát Isten előtt, amikor  választ ad. Az ember  pozitív válasza a  hit,
   Isten üzenetének készséges elfogadása és megvalósítása, a negatív válasz a
   hitetlenség, Isten elutasítása. Isten hozzám is eljuttatja üzenetét és  az
   én válaszomat  is  várja. Milyen  talajra  hull lelkemben  szava?  Hozok-e
   bőséges  termést  jócselekedeteim  által?  Isten  nem  egyoldalúan  akarja
   közölni velem  üzenetét, hanem  beszélgetni  szeretne velem,  ezért  várja
   válaszomat.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk, Urunk! Te  jól tudod, hogy mi  lakik az emberben,  mi
   lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt  jelenti,
   hogy nem  önmagunkért,  hanem  neked  élünk.  Életünk  akkor  válik  igazi
   értékké, ha azt  a te és  az emberek szolgálatára  szenteljük. Alakíts  át
   minket akaratod szerint,  hogy szívünk mindig  a te szándékaidat  keresse!
   Add  nekünk  a  szívünket  átformáló  megtérés  kegyelmét,  hogy   Fiadhoz
   hasonlóan életünket áldozzuk neked!  Segíts minket, hogy az  evangéliumhoz
   méltóan éljünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160917.mp3