[Evangelium] 2016-09-01

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 1. – Csütörtök

   Amikor Jézus  egyszer  a  Genezáret tavánál  állt,  nagy  tömeg  sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
   bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
   az egyik  bárkába,  amelyik Simoné  volt,  s megkérte,  hogy  vigye  kissé
   beljebb a parttól. Aztán  leült, és a bárkából  tanította a népet.  Amikor
   befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek  ki
   a hálótokat  halfogásra.”  „Mester –  válaszolta  Simon –,  egész  éjszaka
   fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg
   is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
   másik  bárkában  levő  társaiknak,  hogy  jöjjenek  és  segítsenek.   Azok
   odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
   Ennek láttán  Simon Péter  Jézus  lábához borult,  és e  szavakra  fakadt:
   „Uram, menj  el tőlem,  mert bűnös  ember vagyok.”  A szerencsés  halfogás
   láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
   és Jánost is, Zebedeus  fiait, Simon társait.  De Jézus bátorságot  öntött
   Simonba:  „Ne  félj!  Ezentúl  emberhalász  leszel.”  Erre  partra  vonták
   hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumot olvasva szeretnénk megtanulni valamit Péter apostoltól,
   mégpedig bűnösségünk  egyszerű kimondását.  A történet  azzal indul,  hogy
   Péter és társai egész éjszaka  hiába halásztak. E kudarc és  sikertelenség
   után lép hozzájuk Jézus, aki azt kéri, hogy vessék ki újra a hálót.  Péter
   engedelmeskedik és megtörténik a csoda, rendkívül sok halat tudnak  fogni.
   Ekkor mondja Péter: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Szavai
   azt jelzik,  hogy ez  az egyszerű  halász megérzi,  hogy egy  szent,  igaz
   emberrel van dolga, akihez méltatlan az ő bűnössége. Ekkor még nem  tudja,
   hogy Isten Fiával  beszél, akinek  van hatalma a  bűnök megbocsátására,  s
   akinek küldetése nem a magukat igaznak tartókhoz szól, hanem a bűnösökhöz.
   Isten közelében,  jelenlétében az  a  helyes magatartás,  hogy  elismerjük
   bűnösségünket és  megbánjuk bűneinket.  Így tud  minket megérinteni  Isten
   irgalma. Érdemes megfigyelnünk, hogy Jézus bűnbánatra szóló felhívása  nem
   az  ember  múltjára  és  annak  bűneire  koncentrál,  hanem  a  jövőre,  a
   megtisztult lélek új lehetőségeire. Amikor az Úr bűnbánatról beszél, akkor
   nem azt mondja: „Ember, van mit megbánnod! Vedd észre, hogy bűnös  vagy!”,
   hanem  a  szabadulás  örömhírével  áll  elénk:  „Ember!  Isten  végtelenül
   irgalmas! Van szabadulás a bűnből, van bocsánat a vétkeidre!”
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Neved  megvallása a te  személyedhez és az  általad
   létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az  apostolok
   azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék  a te nevedet, a  te
   személyedet az  emberekkel, ugyanúgy  nekünk  is életünk  példájával  kell
   dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így
   az üdvösség  megvalósulását  szolgáljuk a  világban.  Neved  megvallásával
   kifejezzük,  hogy  az  üdvösségre  törekszünk.  Segíts  minket,  hogy   az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160901.mp3