[Napi e-vangelium] 2016-10-26

[Evangélium365]

   2016. október 26. – Szerda

   Abban az  időben  Jézus  Jeruzsálem  felé  tartott.  Útközben  tanított  a
   városokban és  falvakban,  melyeken  áthaladt.  Valaki  megkérdezte  tőle:
   „Uram, kevesen vannak,  akik üdvözülnek?” Ő  így válaszolt:  „Törekedjetek
   bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
   nem tudnak. A ház  ura felkel és  bezárja az ajtót,  ti kint rekedtek,  és
   zörgetni kezdtek az  ajtón: Uram, nyiss  nekünk ajtót. Erre  ő azt  feleli
   nektek: Nem tudom,  honnan vagytok. Akkor  ti bizonygatni kezditek:  Veled
   ettünk és ittunk, a mi utcánkban  tanítottál. De ő megismétli: Nem  tudom,
   honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás  és
   fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
   prófétákat az  Isten országában,  magatokat meg  kitaszítva onnan.  Jönnek
   majd keletről és  nyugatról, északról  és délről, és  helyet foglalnak  az
   Isten országában. Íme,  így lesznek  az utolsókból elsők,  és az  elsőkből
   utolsók!”
   Lk 13,22-30

   Elmélkedés:

   Korábbi elmélkedéseinkben említettük már, hogy Lukács úgy mutatja be Jézus
   nyilvános működését,  vándorútját,  mint  aki  állandóan  Jeruzsálem  felé
   halad. A valóságban többször  is megtehette ezt  az utat Jeruzsálem  felé,
   illetve elhagyhatta a várost, hiszen felnőttként az ünnepekre minden évben
   elzarándokolt. Lukács  feltehetően Jézus  küldetéstudatának  hangsúlyozása
   érdekében említi többször  ezt a  „jeruzsálemi utat.” Az  Úr maga  mondja:
   „nem veszhet  el próféta  Jeruzsálemen kívül”  (Lk 13,33).  Jézus  állandó
   haladása, közeledése Jeruzsálem felé  annak jelképe Lukács írásában,  hogy
   küldetése beteljesítéséhez egyre közelebb kerül.
   A mai evangéliumba ezt  olvassuk: „Törekedjetek bemenni  a szűk kapun!”  A
   buzdítás a tanítványoknak és  a későbbi korok Krisztus-követőinek,  nekünk
   is szól: törekedjünk bejutni az  üdvösségre! Az üdvösség elérése az  ember
   számára nem könnyű, de nem is lehetetlen. Isten vezet minket, hogy  napról
   napra előrehaladjunk  az  üdvösség útján  és  legyen erőnk  a  szűk  kaput
   választani és azon belépni.
   Ugyanakkor Jézus számára  is volt szűk  kapu. A szenvedés  vállalása és  a
   kereszthalál volt számára az a  szűk kapu, amely a feltámadásra  vezetett.
   Isten mindannyiunk számára új világot nyit, de ebbe a világba a  szenvedés
   és a halál szűk kapuján és a feltámadáson át vezet az út.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható  Úristen,   aki   gondviselésed  eszközéül   gyarló   embereket
   választasz,  ily   módon  is   kitünteted   isteni  hatalmadat   a   világ
   kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
   legfőbb hatalmasságot és  minden hatalom kútfejét:  annak általad  rendelt
   egyházi és világi képviselőit  köteles engedelmességgel tiszteljem, s  így
   isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161026.mp3