[Evangelium] 2016-10-03

[Evangelium mindennap]

   2016. október 3. – Hétfő

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.
   „Mester – szólította meg  –, mit tegyek, hogy  elnyerjem az örök  életet?”
   Jézus így  felelt:  „Mit mond  erről  a  törvény? Mit  olvasol  benne?”  A
   törvénytudó így válaszolt:  „Szeresd Uradat,  Istenedet teljes  szívedből,
   teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat  pedig,
   mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd  ezt,
   és élni fogsz.”  A törvénytudó  igazolni akarta  magát, ezért  megkérdezte
   Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
   Válaszul Jézus ezt  mondta neki:  „Történt, hogy  egy ember  Jeruzsálemből
   lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre  verték,
   és félholtan  otthagyták.  Egyszer  csak  egy pap  jött  lefelé  az  úton.
   Észrevette, de  elment  mellette.  Azután  egy  levita  jött  arra,  ő  is
   meglátta, de elment mellette.  Végül egy szamaritánusnak  is arra vitt  az
   útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
   és bort öntött  sebeire, és  bekötözte, majd  pedig felültette  teherhordó
   állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap  elővett
   két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel  a kéréssel: Viseld gondját, és  ha
   többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül
   ki volt a felebarátja  annak, aki a rablók  kezébe került?” A  törvénytudó
   így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így  folytatta:
   „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
   Lk 10,25-37

   Elmélkedés:

   Az  irgalmas  szamaritánusról  szóló  történet  Jézus  egyik  legismertebb
   példabeszéde. A történet egyszerű leírással kezdődik, egy úton lévő embert
   kifosztanak, súlyosan  bántalmaznak,  majd  magára hagyják.  Ez  a  kezdet
   felkelti a  kíváncsiságunkat, vajon  mi lesz  ennek az  embernek a  sorsa.
   Ugyanakkor felébred bennünk az együttérzés és gondolatban rögtön elkezdjük
   tervezgetni, hogyan lehetne rajta segíteni. Szinte fellélegzünk, amikor az
   elbeszélés  folytatásában  közeledik  egy   pap.  Ő,  aki  a   jeruzsálemi
   templomban ellátja a szolgálatot az istentiszteleteken, biztosan  segíteni
   fog - gondoljuk. De nem így történt. Utána egy templomszolga jár arra,  de
   ő is hasonlóan tesz. Nincs  mentségük, hiszen mindkettőjük esetében  arról
   van szó,  hogy  meglátták a  bajba  jutott embert,  de  továbbmentek,  nem
   segítettek neki.
   Harmadikként egy  szamaritánus ember  jár arra.  Jézus zsidó  hallgatósága
   ellenséges módon viselkedett velük, ezért tőle semmi jót sem vártak. De az
   előítéletek nem igazolódtak,  a szamaritánusnak megesett  a szíve a  bajba
   jutott emberen, segített neki és gondoskodott róla, hogy felépüljön. A két
   csalódás után, a  szamaritánus meglepetést okoz,  hiszen éppen ő  gyakorol
   irgalmasságot, akitől ez nem volt várható.
   Én is  tudok olyan  élethelyzetekben  segíteni, amikor  ezt mások  nem  is
   várnák tőlem. Érdemes kipróbálni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus,  te feltámadásodat  követően számos  alkalommal  megjelentél
   tanítványaidnak, s élőként mutattad meg  magad nekik. Mielőtt a földről  a
   mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására.
   E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem  kegyelmeddel
   és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek  szüntelenül
   a menny felé!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161003.mp3