[Evangelium] 2016-10-01

[Evangelium mindennap]

   2016. október 1. – Szombat

   A hetvenkét  tanítvány, akiket  Jézus az  evangélium hirdetésére  küldött,
   nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták  Jézusnak –, a te nevedre még  a
   gonosz lelkek  is engedelmeskedtek  nekünk.” Ő  így válaszolt:  „Láttam  a
   sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
   kígyókon  és  skorpiókon  járjatok,  hogy  minden  ellenséges  erőn   úrrá
   legyetek: Semmi sem fog ártani  nektek. Mindazonáltal ne annak  örüljetek,
   hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
   nevetek föl van írva a mennyben.”
   Abban az órában  Jézus felujjongott  a Szentlélekben,  és így  imádkozott:
   „Magasztallak téged, Atyám,  ég és  föld Ura, mivel  elrejtetted ezeket  a
   bölcsek és az  okosak elől,  és feltártad  az egyszerűeknek,  így van  ez,
   Atyám, mert így tetszett neked. Az  Atya mindent átadott nekem. Senki  más
   nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és  az Atyát sem ismeri más, csak a  Fiú,
   és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz
   fordult, és így  szólt: „Boldog az  a szem, amely  látja, amit ti  láttok.
   Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
   de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
   Lk 10,17-24

   Elmélkedés:

   Az evangéliumokat  olvasva  sok  olyan  részt  találhatunk,  amikor  Jézus
   Istenről és  az ő  tulajdonságairól  tanít. Főként  Lukács  evangéliumában
   olvasunk olyan  kijelentéseket  és példabeszédeket,  amelyek  az  irgalmas
   Istent mutatják  be, aki  bűnei ellenére  is szeretettel  fordul az  ember
   felé. Isten irgalmas Atyaként fordul felénk, gyermekeihez. Jézus Istent az
   ő Atyjának  tekinti, s  arra bátorít  minket, hogy  mi is  úgy  tekintsünk
   Istenre,  mint   Atyánkra.  Azért   jött   el  emberi   világunkba,   hogy
   megismertesse velünk az Atyát.  A mai evangélium  így fogalmazza ezt  meg:
   „Senki más nem ismeri a  Fiút, csak az Atya, és  az Atyát sem ismeri  más,
   csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
   Sok emberben téves  kép él  Istenről, s azt  hiszik, hogy  ő egy  haragvó,
   büntető, az emberi vétkeket megtorló Isten. Jézus egészen mást tanít. Ő is
   elmondja, hogy Isten igazságos, azaz  a jókat megjutalmazza, a  gonoszokat
   pedig  megbünteti,  de  emellett  nagyobb  hangsúlyt  kap  beszédeiben  az
   irgalmas, a  megbocsátó,  az embert  a  bűnből kiemelő,  az  embereket  az
   életszentségre törekvésben  segítő Isten,  aki  mindig új  lehetőséget  ad
   nekünk. Ha bűneink miatt eltávolodunk  tőle, ő mindig visszavár minket,  s
   ha bűnbánattal  közeledünk felé,  akkor visszafogad  szeretetébe. Ennek  a
   végtelen isteni irgalomnak köszönhetjük, hogy Istenben élhetünk.
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  az alázatos,  bizakodó,  gyermeki  lelkületet
   állítod  elénk  példaként,  s  ezzel  megmutatod  számunkra  az  utat,   a
   lehetőséget, amely  az üdvösségre  vezet.  Nem másokhoz  akarjuk  magunkat
   hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az  ő
   akarata szerint éljünk. Az Atya  által számunkra kijelölt úton  szeretnénk
   járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten  dicsőségét
   szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel.  Taníts
   bennünket a  gyermeki  bizalomra! Taníts  minket  keresztünk  hordozására!
   Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161001.mp3