[Napi e-vangelium] 2016-11-27

[Evangélium365]

   2016. november 27. – Advent 1. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia  eljön,
   ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek
   ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig,  amikor
   Noé beszállt  a  bárkába.  Semmit  sem sejtettek  mindaddig,  míg  be  nem
   következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
   ez akkor is,  amikor az  Emberfia eljön. Ha  akkor ketten  lesznek kint  a
   mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat  otthagyják. Ha két asszony őröl  a
   malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok  tehát,
   mert nem tudhatjátok,  mely napon jön  el a ti  Uratok! Mert  nyilvánvaló,
   hogy ha  a  ház gazdája  tudná,  hogy melyik  órában  jön a  tolvaj,  fenn
   virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti  is
   készen,  mert  az  Emberfia  abban  az  órában  jön  el,  amikor  nem   is
   gondoljátok.
   Mt 24,37-44

   Elmélkedés:

   A végső napok
   Az ószövetségi írásokban  több helyen is  olvashatunk a „végső  napokról.”
   Mikeás próféta  például  Isten lakóhelyének  megdicsőüléséről  beszél:  „A
   napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb
   lesz minden halomnál. A  népek odasereglenek, sok  nemzet tódul oda”  (Mik
   4,1-2). Ezzel azonos tartalmú Izajás jövendölése is: „Ez történik majd  az
   utolsó napokban:  szilárdan áll  az  Úr házának  hegye a  hegyek  tetején,
   kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek” (Iz  2,2).
   Ozeás próféta  pedig így  jövendöl ezekről  a napokról:  „Aztán  megtérnek
   Izrael fiai, és keresik  az Urat, Istenüket, és  királyukat Dávidot, s  az
   idők végén félve keresik majd az Urat és az ő jótéteményeit” (Oz 3,5).
   E jövendölések egyik közös vonása, hogy a „végső napok” eljövetelét nem  a
   világ  végén,  nem  beláthatatlan   időbeli  távlatban  látják,  hanem   a
   történelem során,  az emberek  számára  belátható időn  belül  megvalósuló
   eseményként gondolnak rá. Másik közös elemük, hogy nem neveznek meg pontos
   dátumot, azaz az emberek nem tudják előre, hogy mikor fognak eljönni  ezek
   a napok, egyedül Isten tudja azok eljövetelének idejét. Közös elem továbbá
   az is,  hogy  nem  pusztulásról,  nem  végső  és  teljes  megsemmisülésről
   szólnak, hanem a világ megújulásáról, egy olyan korról, amikor az  emberek
   keresik és megtalálják Istent.
   Az újszövetségi iratokban  található, a végső  időkről szóló tanítások  is
   ugyanilyen szelleműek. Máté evangéliumának az a részlete, amit ma,  advent
   1. vasárnapján  olvasunk, valamint  a  többi evangélium  hasonló  tartalmú
   részei és a Jelenések  könyvében található részek  szintén a „végső  idők”
   eseményeiről adnak tanítást, de  e szövegrészek értelmezésekor nem  szabad
   túlzásokba esnünk  és  nem  szabad  figyelmen  kívül  hagynunk  ezeket  az
   előzményeket. Ezeknek  a  szövegeknek  a  kiindulópontja  az,  hogy  Jézus
   Krisztus, a Messiás már eljött a világba és jövetelével már elkezdődött  a
   világ megújulása. A végső időkben Krisztus újra el fog jönni, ez lesz az ő
   második eljövetele.  Ennek pontos  ideje az  emberek számára  nem  ismert,
   ezért aki évre, hónapra vagy napra pontosan előre meg tudja mondani,  hogy
   mikor jön el a  „világ vége”, az biztosan  hamis próféta. Gondoljunk  csak
   arra,  hogy  eddig  minden  korábbi   időpont  hamisnak  bizonyult  és   a
   meghirdetett  dátum  elmúlt  anélkül,   hogy  bekövetkezett  volna   bármi
   rendkívüli. Ne legyünk tehát hiszékenyek!
   Ugyanakkor ne legyünk könnyelműek sem és  ne gondoljuk azt, hogy soha  nem
   jönnek el a végső idők napjai! Éppen erre figyelmeztetnek a mai evangélium
   példái: „Ha akkor  ketten lesznek kint  a mezőn, az  egyiket fölveszik,  a
   másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket  fölveszik,
   a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon
   jön el a ti Uratok!”
   Amikor most, az adventi időszak kezdetén Jézus első eljövetelére gondolunk
   és azt  készülünk újra  átélni karácsony  ünnepén, akkor  gondoljunk az  ő
   második jövetelére is.  A Megváltóként egykor  világba érkező Krisztus  az
   idők végén újra eljön, hogy újjáteremtse  a világot és a feltámadás  által
   minden embert elvezessen a mennyei Atyához.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted  a
   világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és  gondviselő
   szereteteddel segíted  az  embereket. Te  jól  tudod, hogy  mikor  jön  el
   valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te
   határoztad meg, hogy  meddig kellett  az ószövetségi  időkben várakozni  a
   Megváltó jövetelére.  Te  jelölted ki  a  Megváltó jövetelének  idejét  és
   egyedül te  tudhatod, hogy  Krisztus  mikor fog  újra eljönni  a  világba.
   Istenünk,  ma  arra  figyelmeztetsz  minket,  hogy  eljött  az  advent,  a
   várakozás, a készület  ideje. Segíts minket,  hogy lélekben  megtisztulva,
   felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161127.mp3