[Napi e-vangelium] 2016-11-13

[Evangélium365]

   2016. november 13. – Évközi 33. vasárnap

   Abban az időben: Amikor némelyek  megjegyezték, hogy milyen szép  kövekkel
   és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
   „Jönnek majd  napok, amikor  abból, amit  most itt  láttok, kő  kövön  nem
   marad, mindent lerombolnak.”
   Erre megkérdezték tőle:  „Mester, mikor történik  mindez? És milyen  jelek
   előzik  meg?”  Ő  így  válaszolt:  „Vigyázzatok,  nehogy   félrevezessenek
   titeket! Sokan  jönnek  az  én  nevemben,  s  mondják:  „Én  vagyok”.  És:
   „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról
   hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb  meg kell történnie, de  ezzel
   még nincs itt a vég!”
   Aztán így folytatta: „Nemzet  nemzet ellen és  ország ország ellen  támad.
   Nagy földrengés  lesz  itt is,  ott  is, éhínség  és  dögvész.  Félelmetes
   tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet  emelnek
   rátok, és üldözni  fognak benneteket. Kiszolgáltatnak  a zsinagógáknak  és
   börtönbe vetnek.  Királyok és  helytartók elé  hurcolnak az  én  nevemért,
   azért, hogy  tanúságot  tegyetek.  Véssétek hát  szívetekbe:  Ne  törjétek
   fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet
   adok majd  nektek,  hogy egyetlen  ellenfeletek  sem tud  ellenállni  vagy
   ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok  és
   barátok, s némelyeket meg is ölnek.  Az én nevemért mindenki gyűlölni  fog
   titeket. De egyetlen  hajszál sem vész  el a fejetekről.  Állhatatossággal
   őrzitek meg lelketeket.”
   Lk 21,5-19

   Elmélkedés:

   A végső idők megújulása
   Az egyházi év  hamarosan véget ér,  és adventtel elkezdődik  az új. A  mai
   vasárnap evangéliuma  a  végső  időket vetíti  elénk,  amely  valamikor  a
   jövőben  fog  bekövetkezni.  A  jelképek,  amelyekről  Jézus  beszél,  azt
   sugallják, hogy a világ véget fog érni, de el fog kezdődni egy új világ, s
   e megújulás  az isteni  tevékenységnek köszönhető.  A megújulás  az  egész
   teremtett világot és az emberiséget is érinti.
   Egyes keresztények nagyon szeretnek rettegni és félni. Önkínzó  élvezettel
   olvassák újra  és újra  Jézus  jövendöléseit a  világ végéről,  az  emberi
   gonoszság  elszabadulásáról  és  a  természeti  csapásokról.  Mintha  csak
   örömüket lelnék  a  félelemben  és  borzongásban,  közben  pedig  magukban
   ismételgetik: „Igen,  ez a  világ megérett  a pusztulásra!  Bárcsak  Isten
   haragja minél előbb elpusztítaná a világot!” Lehet, hogy valakinek a lelki
   világában nagy sötétség  uralkodik és lehet,  hogy gondolatai állandóan  a
   káosz és a pusztítás körül járnak, de ne várja senki azt, hogy Isten az  ő
   legsötétebb vágyait fogja megvalósítani a végső időkben!
   Évekkel  ezelőtt  egy   újságban  olvastam  egy   Jézus  életét   bemutató
   színdarabról.  A  darab  hagyományos  módon  mutatta  be  Jézus   alakját,
   születésétől egészen a haláláig. A végén keresztre feszítették a Golgotán,
   majd  halála  után   testét  levették  a   keresztről  és  egy   hegyoldal
   barlangjában eltemették. A  színpad elnéptelenedett, a  zene elhalkult,  a
   világítás is  a  minimálisra  csökkent. A  nézőközönség  feszült  csendben
   várta, hogy a feltámadt  Jézus megjelenik a dicsőség  fényében, de nem  ez
   történt. Egyszer csak a hegyoldal  és a színfalak mögül hétköznapi  ruhába
   öltözve  léptek  elő  a  színészek,  gyerekek,  felnőtt  férfiak  és  nők,
   idősebbek, de nem felsorakoztak a  színpadon, hogy meghajoljanak, hanem  a
   nézőközönség közé indultak  leültek az  üres székekre vagy  a sorok  közti
   lépcsőkre. Ezzel fejeződött be az előadás.
   Megjegyeztem  ezt  a  jelképet.  Jézus  feltámad  az  egész  emberiségben.
   Bennünk, emberekben  él tovább  a világ  végéig. Mennybemenetele  után  is
   köztünk  van  Jézus.   Jelen  van   a  szentségekben,   különösen  is   az
   Oltáriszentségben, jelen  van  tanításában, jelen  van  Szentlelke  által,
   jelen van a közösségben, az Egyházban, jelen van bennünk. Amikor a  „végső
   időkre” gondolunk, akkor ne úgy képzeljük el azt, hogy majd Isten  mindent
   elpusztít,  hanem  egészen  egyszerű  módon  megújít  mindent.  Mi   pedig
   „felállunk az egyik asztaltól és leülünk egy másikhoz.”
   A végső időkről szóló látomását Szent  János apostol így fogalmazza meg  a
   Jelenések könyvében: „Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és  az
   első föld elmúlt,  és a  tenger is megszűnt.  Akkor láttam,  hogy a  szent
   város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől” (Jel 21,1-2). Miként
   az idők kezdetén a teremtés és az idők teljességében a megváltás, ugyanúgy
   az idők végén  az újjászületés, a  megújulás is Isten  műve. A  megújulást
   hozó Isten bevezet a  feltámadás által az új  világba, ahol örökké  együtt
   élhetek vele. Ostobaság volna félelemmel várni, rettegéssel készülni  erre
   a napra,  amikor  örömmel  is  várhatom,  hiszen  ez  lesz  újjászületésem
   kezdete.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  A hitben való  hűséges kitartás és  a hitben  való
   növekedés az  üdvösség feltétele.  Segítsd tanítványaidat,  hogy senki  és
   semmi, se a fizikai  erőszak vagy a lelki  kényszer ne tántorítsa el  őket
   hitüktől és hitük  megvallásától és vallásuk  gyakorlásától. Tudjuk,  hogy
   akinek felszínes és  nem a  veled való  személyes kapcsolatból  forrásozik
   hite, bizony könnyen meginoghat. Segíts minket kegyelmeddel, hogy  hűséges
   és tanúságtevő követőid legyünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161113.mp3