[Napi e-vangelium] 2016-11-03

[Evangélium365]

   2016. november 3. – Csütörtök

   Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.  A
   farizeusok és az írástudók  zúgolódtak emiatt, és  azt mondták: „Ez  szóba
   áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
   Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
   száz  juha   van,   és   egy   elvész  belőlük,   nem   hagyja-e   ott   a
   kilencvenkilencet, s  nem  megy-e az  elveszett  juh után,  amíg  meg  nem
   találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele,  összehívja
   barátait és  szomszédait,  és azt  mondja  nekik: „Örüljetek  velem,  mert
   megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
   a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek  nincs
   szüksége megtérésre.
   Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája  van, és elveszít egy drachmát,  nem
   gyújt-e világot, nem sepri-e ki a  házát, nem keresi-e gondosan, amíg  meg
   nem   találja?   És   ha   megtalálta,   összehívja   barátnőit   meg    a
   szomszédasszonyokat, és  azt mondja:  „Örüljetek velem,  mert  megtaláltam
   elveszett drachmámat.”  Mondom  nektek, az  Isten  angyalai is  éppen  így
   örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
   Lk 15,1-10

   Elmélkedés:

   Szent Lukács evangéliumának 15. fejezete három példabeszédet tartalmaz  az
   isteni irgalmasságról.  Az  első  az elveszett  bárányról,  a  második  az
   elveszett pénzről, a  harmadik az  elveszett, tékozló fiúról  szól. A  mai
   evangéliumban az első kettőt  olvassuk. Mindhárom példabeszéd arra  szólít
   fel minket, hogy  járjuk végig  azokat az utakat,  amelyeket a  történetek
   szereplői.  Képzeljük  magunkat   annak  a  pásztornak   a  helyébe,   aki
   észreveszi, hogy  a  nyájból egy  bárány  hiányzik. Azonnal  indul  s  nem
   nyugszik addig, amíg  meg nem  találja és a  nyájhoz vissza  nem viszi  az
   elveszett bárányt. És képzeljük magunkat annak a háziasszonynak a helyébe,
   aki egy napon azzal  szembesül, hogy pénzéből  hiányzik egy darab.  Rögtön
   felforgatja a házat,  minden lehetséges zugba  benéz, nem tud  megnyugodni
   addig, amíg  meg  nem  találja  az  elveszett  pénzdarabot.  És  képzeljük
   magunkat annak  az apának  a helyébe,  akitől elmegy  a fia.  Ő nem  indul
   keresésére, de  szívében nyugtalanság  él, amíg  fia távol  van, mégis  él
   benne a remény, hogy fia visszatérhet.
   Ugyanakkor  képzelhetjük  magunkat  az  elveszett  bárány  helyébe,   akik
   megbántuk már  csatangolásunkat, eltévelyedésünket,  szívesen lennénk  már
   újra a közösségben, s nyugtalanul  várjuk, hogy gazdánk ránk találjon.  És
   gondolhatjuk magunkat az  elveszett pénz  helyébe, ami a  ház sarkában,  a
   legeldugottabb helyen várja, hogy  végre rá találjon  a háziasszony. És  a
   sorból nem maradhat ki az, hogy a tékozló fiú helyébe gondoljuk  magunkat,
   de nem várhatunk,  nekünk kell  elindulnunk, visszatérni  az atyai  házba,
   otthonunkba, ahol talán várnak ránk s visszafogadnak minket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  segíts,  hogy  szüntelenül a  menny  felé  törekedjek,  ahol
   megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai:
   a szeretet  titka, az  irgalom titka,  a jóság  titka, az  élet titka.  Te
   hívsz, te vársz engem  a mennybe, ahol örökre  eltölt az isteni  szeretet.
   Segíts nekem, hogy egész  életemben keressem azt a  szűk ösvényt, amely  a
   menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161103.mp3