[Napi e-vangelium] 2016-11-02

[Evangélium365]

   2016. november 2. – Szerda, Halottak napja

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   „Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra  –
   sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják,  és  életre  támadnak.  Mert  ahogyan  az  Atyának  élete  van
   önmagában, ugyanúgy megadta a  Fiúnak is, hogy  élete legyen önmagában.  A
   Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az  Emberfia.
   Ne csodálkozzatok  ezen! Eljön  az óra,  amikor a  halottak meghallják  az
   Isten  Fiának  szavát,  és  előjönnek  sírjukból.  Akik  jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak.”
   Jn 5,24-29

   Elmélkedés:

   A halála előtti pillanatokban Jézus  így kiáltott fel: „Istenem,  Istenem,
   miért hagytál el engem?” (Mk 15,34). A felkiáltás arról tanúskodik, hogy a
   halálban Jézus  azt érezte,  magára hagyta  őt az  Isten. Az  emberek  már
   elfordultak tőle, emberi  segítségre nem számíthatott,  de most azt  érzi,
   hogy Isten is elhagyta.  Elképzelni sem tudjuk  igazán, hogy milyen  lehet
   ennek megélése, de egyszer biztosan  tudni fogjuk. Mert a halál  pillanata
   mindenki számára magányos pillanat lesz.
   A halál előtti  napokban, hetekben  vagy hónapokban a  súlyos beteg  mellé
   odaállnak   szerettei,   családtagjai.   Próbálják   lelkileg   erősíteni,
   imádkoznak  érte  és   vele.  Próbálnak  együtt   felkészülni  a   távozás
   pillanatára. A családtagok jelenlétükkel azt tanúsítják, hogy a földi élet
   utolsó időszakában nem hagyják magára azt, aki éppen távozni készül. De  a
   halál pillanatában az  ember egyedül  marad. Hiába fogják  kezét, már  nem
   érzi, nem tudják marasztalni. Halálunkban egyedül vagyunk, miként Jézus is
   egészen egyedül volt. Talán egy egészen rövid időre azt is gondoljuk, hogy
   még Isten is elhagyott bennünket, de  az a gondolat remélhetőleg nem  tart
   tovább egy  pillanatnál, mert  akkor már  át is  lépünk a  túlvilágba,  az
   örökkévalóságba, ahol találkozhatunk Istennel.
   Mert miután elhalkul  körülöttünk a  világ, elnémulnak  az emberek,  akkor
   meghalljuk  Isten  Fiának  szavát,  aki  új  életre  kelt  minket.  Ez   a
   feltámadás, amely által az örök életre juthatunk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, irgalmas Isten,  adj nekünk alázatosságot,  reményt és erős  hitet!
   Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
   tiszta szeretetben  közelednünk,  mert  ez  minden  parancs  foglalata  és
   beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és
   így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161102.mp3