[Evangelium] 2016-05-31

[Evangelium mindennap]

   2016. május 31. – Kedd

   Egyszer néhány farizeust  és Heródes-párti embert  küldtek Jézushoz,  hogy
   szaván fogják  őt.  Azok  odamentek  hozzá,  és  megszólították:  „Mester,
   tudjuk, hogy  igazmondó vagy.  Nem befolyásol  a mások  véleménye, és  nem
   nézed az emberek  személyét, hanem  az igazsághoz híven  tanítod az  Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni  a császárnak, vagy  nem? Fizessünk, vagy  ne
   fizessünk?” Jézus  azonban  átlátott  álnokságukon, és  ezért  így  szólt:
   „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok  ide egy dénárt, hadd lássam!”  Erre
   odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?”
   Azok ezt felelték: „A császáré.”  Jézus pedig így folytatta: „Adjátok  meg
   tehát a császárnak, ami a császáré,  és az Istennek, ami az Istené!”  Azok
   igen elcsodálkoztak.
   Mk 12,13-17

   Elmélkedés:

   Miután  a  vallási  vezetők   hiába  kérdezték  Jézust  származásáról   és
   hatalmáról, viták  sorát kezdeményezik  vele, amelynek  az a  célja,  hogy
   belekössenek tanításába  és  olyan kijelentésekre  kényszerítsék,  amelyek
   alapján vádolhatják majd  őt. A  mai evangéliumban az  első ilyen  vitáról
   olvasunk, amelynek  témája az  adófizetés.  Az adófizetés  kérdése  minden
   bizonnyal megosztotta a korabeli társadalmat és a mindennapi beszélgetések
   tárgya lehetett.  Az  engedékenyebbek  elfogadhatónak  tartották,  hogy  a
   zsidók adót fizessenek az elnyomó rómaiaknak, mert ilyen módon megőrizhető
   volt az ország békéje. A lázadó lelkületűek eleve elutasították az  idegen
   uralmat, nem tűrték el,  hogy a rómaiak  gyakorolják felettük a  hatalmat,
   ráadásul még adót is  kellett fizetni nekik. E  lázadás a rómaiakkal  való
   szembekerülést jelentette.
   A vitaindító kérdés így hangzik: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
   nem?” Vajon  melyik  oldalra  áll  Jézus?  Beletörődik  abba,  hogy  Isten
   választott népe nem szabad és helyesli az elnyomókkal való békés viszonyt?
   Vagy lázadásra bíztatja honfitársait? Jézus ezt mondja: „Adjátok meg tehát
   a császárnak, ami  a császáré,  és az Istennek,  ami az  Istené!” E  bölcs
   válasszal  kikerüli  a  csapdát,  nem  nyilvánít  véleményt  e   politikai
   kérdésben, ugyanakkor  most  is  felhívja a  figyelmet  az  Istennek  járó
   tisztelet fontosságára.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, szívem szeretet nélkül  nem tud meglenni. De  még sokáig kell  veled
   menetelnem, míg szeretetedet  igazán megismerem.  Akkor talán  megtanulom,
   hogy a  szeretet ott  kezdődik,  ahol kész  leszek feltétel  nélkül  magam
   odaadni. Szívem  tele  van  boldogság  utáni vággyal,  de  ez  a  vágy  is
   megkínoz, mert  nem  tud igazán  beteljesülni.  Ezért kell  előbb  abba  a
   sötétségbe esnem,  mely  önző kívánságaimat  kioltja.  Csak akkor  lesz  a
   szeretetem oly  erős, mint  a  halál, mert  akkor saját  önzésem  börtönét
   törtem át, és szabaddá lettem, mint ahogy a halál szabaddá tesz  bennünket
   az isteni élet dicsőségére. Uram,  töltsd be ürességemet, hogy  szereteted
   halvány sugarát mindig láthassam!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160531.mp3