[Evangelium] 2016-05-23

[Evangelium mindennap]

   2016. május 23. – Hétfő

   Abban az  időben:  Amikor Jézus  útnak  indult, odasietett  hozzá  valaki,
   térdre borult  előtte,  és úgy  kérdezte:  „Jó Mester!  Mit  tegyek,  hogy
   elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem  jónak?
   Senki sem  jó, csak  az Isten.  Ismered  a parancsokat:  Ne ölj!  Ne  törj
   házasságot! Ne lopj! Ne  tanúskodj hamisan! Ne  csalj! Tiszteld apádat  és
   anyádat!” Ekkor az így válaszolt:  „Mester, ezeket mind megtartottam  kora
   ifjúságomtól fogva.”
   Jézus ránézett  és  megkedvelte. Ezt  mondta  neki: „Valami  hiányzik  még
   belőled. Menj,  add el,  amid van,  oszd  szét a  szegények közt,  és  így
   kincsed lesz az  égben. Aztán gyere  és kövess engem!”  Ennek hallatára  ő
   elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
   Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut
   be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus
   azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az  Isten
   országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni
   az  Isten  országába.”  Azok  még  jobban  csodálkoztak,  és  kérdezgették
   egymást: „Hát  akkor ki  üdvözülhet?” Jézus  rájuk nézett,  és  folytatta:
   „Embernek  lehetetlen   ez,  de   Istennek  nem.   Mert  Istennek   minden
   lehetséges.”
   Mk 10,17-27

   Elmélkedés:

   A mai evangélium egy érdekes  találkozást és beszélgetést ír le.  Jézushoz
   lép egy név szerint meg nem nevezett ifjú, aki az örök életre jutás  felől
   érdeklődik. A  parancsok megtartása  egészen természetes  számára,  valami
   többet szeretne és szándéka itt  találkozik Jézus akaratával, aki  szintén
   többet  szeretne  tőle,  egy  tökéletesebb  életre  hívja  meg,   amelynek
   feltétele a  földi javakról  való  lemondás. Ezt  hallván az  ifjú  inkább
   eltávozik, mert  nagy vagyonáról  nem akart  lemondani. Az  eset  kapcsán,
   amelynek szem-  és fültanúi  voltak  a tanítványok,  Jézus tanítást  ad  a
   gazdagság veszélyéről.
   Elmélkedésünkben  figyeljünk  most  az   ifjú  szándékára.  Biztosan   nem
   meggondolatlanul lép  Jézushoz, hanem  már jó  ideje foglalkoztatja  őt  a
   kérdés az  örök élettel,  az üdvösséggel  kapcsolatban. Jó  jel, hogy  nem
   csupán a földi  életére gondol, hanem  örök sorsára is,  és tudja, hogy  a
   kettő elválaszthatatlan egymástól. Igazi bölcsességre vall az a  gondolat,
   hogy már  földi élete  során  tennie kell  valamit annak  érdekében,  hogy
   halála után az örök  életre juthasson. Erős benne  továbbá a vágy, hogy  a
   törvények megtartásán túl  valami olyan jót  tegyen, ami valóban  érdemnek
   számít Isten  előtt.  Jézus  előtti  térdre  borulása  és  tiszteletteljes
   megszólítása arról  tanúskodik,  hogy  elismeri  Jézus  tanítói  hatalmát.
   Látszólag tehát minden rendben van szándékával, csupán egy valami hiányzik
   belőle: jobban bízzon Istenben, mint a földi javakban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk! Mi a hét első napján elmegyünk házadba, hogy hallgassuk szolgáid
   tanítását. De te nem engeded, hogy ez csupán egy alkalom legyen. Elküldted
   Fiadat, hogy erőd  mutatkozzon meg  benne. Nem hagyod,  hogy hétről  hétre
   megszokásból járjunk a hajlékodba. Akarod, hogy érezzük hatalmadat,  igéid
   erejét, mely  átformálja  életünket.  És akarod,  hogy  megszabaduljunk  a
   bennünk lévő tisztátalan lélektől. Szent Fiad megtisztít bennünket  minden
   gonoszságtól, és erőt lehel belénk, hogy hetente ne csak egy órát töltsünk
   veled, hanem  megtapasztaljuk  jelenlétedet  napról  napra,  és  hirdessük
   dicsőségedet, amerre járunk. Add kérünk, hogy Szent Fiad ereje  sugározzon
   minden szolgádból, belőlünk is!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160523.mp3