[Evangelium] 2016-05-22

[Evangelium mindennap]

   2016. május 22. – Szentháromság vasárnapja

   Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  „Még  sok  mondanivalóm
   volna, de nem vagytok hozzá elég  erősek. Amikor azonban eljön az  Igazság
   Lelke, ő  majd  elvezet  titeket  a  teljes  igazságra.  Nem  magától  fog
   beszélni, hanem azt  mondja el, amit  hall, és a  jövendőt fogja  hirdetni
   nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
   Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi,  amit
   majd hirdet nektek.”
   Jn 16,12-15

   Elmélkedés:

   Megmutatom a Szentháromságot
   Egy idős atya egyszer meglátogatta régi ismerősét, akivel éveken keresztül
   együtt tanított teológiát az egyetemen,  de már jó ideje nem  találkoztak.
   Nem kérdezték  egymást a  közben eltelt  évekről, hanem  rögtön  teológiai
   kérdésekről kezdtek beszélgetni, miként a  régi időkben is. Néhány  kisebb
   jelentőségű kérdés után  a Szentháromság témája  került elő. A  vendéglátó
   atya  ezzel  kezdte   mondandóját:  „Közel  harminc   évig  tanítottam   a
   szentháromságtant,  de  most  belátom,  hogy  rosszul  tanítottam,  sokkal
   egyszerűbben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!” Ez a
   felvezetés igazán kíváncsivá tette a vendégségbe érkezőt, aki évek  múltán
   is jól emlékezett arra, hogy  mennyit beszélgettek, sőt vitatkoztak  annak
   idején  a  katolikus  hit  ezen  valóban  legtitokzatosabb,  legnehezebben
   megközelíthető  igazságáról.  A  másik  atya  közben  a  bal  kezét  kissé
   előrenyújtva kinyitotta a tenyerét: „Ez az  Atya, a mennyei Atya, az  első
   isteni  személy.  Ő  az,  aki   mindig  ad,  adományai  megmutatkoznak   a
   teremtésben és a gondviselésben.” Aztán előrenyújtott jobb kezét maga felé
   húzta és  ezt mondta:  „Ez pedig  a  Fiú, a  második isteni  személy,  aki
   elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér tőle és elfogadja mindazt,  amit
   az emberek  neki felajánlanak  szeretettel.” Vendége  ekkor  közbevetette:
   „Most aztán kíváncsian várom,  hogyan mutatod meg  a Szentlelket.” Erre  a
   magyarázó  atya  egyszerűen  összekulcsolta  a  két  kezét:  „Ez  pedig  a
   Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút.”
   A  Szentháromság  titkának  megértéséhez  ugyan  ez  a  szemléltetés   sem
   tökéletes, de  talán  segít  abban, hogy  megértsük  az  isteni  személyek
   egységét, egymással való  kapcsolatát, és közös  szeretetük kiáradását  az
   ember felé.  Isten szeretete  ugyanis nem  csupán a  három isteni  személy
   között  árad,  hanem  kiárad  az  emberek  felé  is.  Az  Atya   szeretete
   megnyilvánul abban,  hogy  megteremtette a  világot  és benne  az  embert,
   valamint gondoskodik arról, hogy az ember megfelelő módon élhessen. A  Fiú
   szeretete  a   megváltásban,  Jézus   szenvedésében  és   kereszthalálában
   mutatkozik  meg  leginkább  az  emberek  felé.  Áldozata  Isten   végleges
   elköteleződését jelenti az  ember mellett.  A harmadik  isteni személy,  a
   Szentlélek pedig megszentelő munkája által lép be az életünkbe, s egyrészt
   szüntelenül  kiárasztja  felénk  az  isteni  szeretetet,  másrészt  meghív
   bennünket  az   isteni   szeretetközösségbe.   Ebben   az   értelemben   a
   szentháromságos Isten állandóan  úton van  az ember felé,  az ember  pedig
   úton van Isten felé. Keressük Istent, vágyódunk szeretetére, és addig  nem
   nyugszunk meg, amíg el nem jutunk az ő örök szeretetébe.
   Szentháromság vasárnapjának  evangéliumában  arról  olvasunk,  hogy  Jézus
   megígéri tanítványainak, követőinek a  Szentlelket, aki folytatni fogja  a
   világban az általa megkezdett művet. A Fiúnak, Jézusnak az volt az Atyától
   kapott küldetése,  hogy  meghirdesse Isten  országát  és az  embereket  az
   Atyához  vezesse.  A  földről   való  távozása,  mennybemenetele  után   a
   Szentlélek által  lesz jelen  Isten  a világban,  ő vezet  bennünket  örök
   hazánk és  az  örökkévalóság  felé. Törekedjünk  arra,  hogy  eljussunk  a
   Szentháromság boldogságába!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  Te egykor  parancsba adtad  az apostoloknak,  hogy
   elmenvén  az  egész  világra  tegyenek  minden  embert  tanítványoddá   és
   kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt
   a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is  és
   minden keresztény embernek  szól. Segíts  minket, hogy  – miközben  hittel
   valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval
   és a  Szentlélekkel!  Segíts  minket  életünk  során,  hogy  eljussunk  az
   örökkévalóságba!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160522.mp3