[Evangelium] 2016-05-01

[Evangelium mindennap]

   2016. május 1. – Húsvét 6. vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus  ezt mondta  tanítványainak:  „Aki  szeret  engem,
   megtartja tanításomat,  Atyám  is szeretni  fogja  őt, hozzá  megyünk,  és
   lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.  A
   tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az  enyém, hanem az Atyáé, aki  engem
   küldött. Ezeket  akartam  nektek  elmondani,  amíg  veletek  vagyok.  S  a
   Vigasztaló, a  Szentlélek, akit  majd a  nevemben küld  az Atya,  megtanít
   titeket mindenre,  és  eszetekbe  juttat  mindent,  amit  mondtam  nektek.
   Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy  a
   világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen.  Hiszen
   hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
   szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb
   nálam.  Előre  megmondtam  nektek,  mielőtt  megtörténnék,  hogy  ha  majd
   bekövetkezik, higgyetek.”
   Jn 14,23-29

   Elmélkedés:

   Az Úr tanítása
   A mai evangéliumban Jézus  pontosan megnevezi, hogy mi  az alapja annak  a
   kapcsolatnak, ami közte és követői között fennáll. Ezt mondja: „Aki szeret
   engem,  megtartja  tanításomat.”  A  kapcsolat  a  szeretettel   kezdődik.
   Megtapasztaljuk Krisztus  szeretetét és  viszonozzuk azt.  Ez azonban  nem
   merülhet ki szavak hangoztatásában  vagy valamiféle kiüresedett  érzésben,
   hanem abban mutatkozik meg, hogy az  Úr tanítása szerint élünk. Ez  utóbbi
   mutatja meg  azt,  hogy  mennyire  gondoljuk  komolyan  szeretetünket.  Ha
   valóban szeretjük Istent,  akkor tanításának egyre  jobb megismerésére  és
   megértésére törekszünk, illetve arra, hogy aszerint éljünk.
   „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Milyen tanításra gondol  Jézus?
   Minek a megtartására kapunk keresztény emberként meghívást Istentől? Jézus
   nem parancsok sokaságával és törvények gyűjteményével áraszt el bennünket,
   hanem nagyon röviden és lényegretörően  mondja el, hogy mit kíván  tőlünk:
   életünk legfőbb  vezérelve a  szeretet parancsa  legyen. Szeressük  Istent
   mindenekfelett és szeressük  felebarátainkat! Észre kell  vennünk azt  is,
   hogy Jézus esetében  ez a parancs,  ez a kérés  olyan szóbeli  kijelentés,
   amelyet ő a gyakorlatban megvalósított.  Egészen odaadta magát Istennek  a
   kereszten,  hogy  ilyen  módon  is  kimutassa,  semmit  nem  helyez  Isten
   szeretete elé. És  egészen odaadta  magát az  embereknek, hogy  megmutassa
   szeretetét. Az  utolsó vacsora  megható jelenete,  amikor az  Úr  megmossa
   tanítványai  lábát.   E  cselekedetében   is   a  teljes   odaadást   kell
   felismernünk.
   „Aki  szeret  engem,  megtartja  tanításomat”  -  mondja  Jézus.   Jogosan
   támasztja ezt az igényt minden követője számára, hiszen ő ugyanezt megélte
   a mennyei Atyával  való kapcsolatában.  Azért tette meg  mindazt, amit  az
   Atya kért  tőle és  azért engedelmeskedett  mindhalálig az  Atyának,  mert
   szereti az Atyát. Ha ez nem így volna, nem volna hiteles a kérése.
   „Aki szeret engem,  megtartja tanításomat.” Sokan  nehéznek tartják  Jézus
   tanítását és  azt  hangoztatják, hogy  túl  magasra tette  a  mércét,  nem
   képesek megtartani Isten parancsait. Vajon  miért nem képesek erre?  Nemde
   az lehet ennek  hátterében, hogy  valójában nem szeretik  Istent? Nemde  a
   szeretet megtartását tagadják  meg ők? Nemde  felmentést adnak maguknak  a
   szeretet parancsa alól?
   Jézus kijelentését kiegészíti a következő üzenet, amelyet János apostol és
   evangélista fogalmaz meg egyik levelében: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük
   Jézust, ha  megtartjuk parancsait.  Aki  azt mondja,  hogy ismeri  őt,  de
   parancsait nem tartja meg, az hazug,  és nincs benne igazság. Aki  azonban
   megtartja az  ő igéjét,  abban Isten  szeretete valóban  tökéletes,  ebből
   tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad,  annak
   úgy is kell élnie, ahogyan ő élt” (1Jn 2,3-6). Megismerni, meghallgatni és
   követni  Jézust   azt  jelenti,   hogy  teljesítjük   amit  mond.   Teljes
   meggyőződéssel rálépünk  arra az  útra,  amelyen a  mi  Urunk is  járt,  a
   szeretet útjára, az  engedelmesség útjára,  az igazság útjára  és az  öröm
   útjára. Krisztus  tanításában felismerhetjük  a szeretet  teljességét,  az
   engedelmesség  értékét,  az   egyedül  üdvözítő  igazságot   és  az   öröm
   kiáradását. Lépjünk  rá erre  az útra  és megtapasztaljuk,  hogy  Krisztus
   vezet minket ezen az úton az örökkévalóság felé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  A szeretet  oly titokzatos  számunkra, hiszen  nem
   tudhatjuk, hogy mi  az a  cselekedet, mozzanat  vagy szó,  ami felkelti  a
   szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy
   mi lesz  az  a  cselekedetünk vagy  szavunk,  amely  alapján  felebarátunk
   megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a  jele.
   Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban,
   hanem  cselekedetekben  nyilvánuljon  meg.   Segíts  minket  abban,   hogy
   tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és  meg
   is valósítsuk!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160501.mp3