[Evangelium] 2016-03-29

[Evangelium mindennap]

   2016. március 29. – Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
   ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
   két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
   másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert  elvitték
   az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel  hátrafordult,
   és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
   megkérdezte: „Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?”  Mária  Magdolna  azt
   hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el,  mondd
   meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.”  Jézus  erre  megszólította:
   „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass!  –
   felelte  Jézus.  –  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
   testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
   Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez.”  Mária  Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És  elmondta,
   amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18

   Elmélkedés:

   A  feltámadt  Jézus  és  Mária   Magdolna  találkozását  olvassuk  a   mai
   evangéliumban. Bár a liturgikus használatra készült szöveg azzal kezdődik,
   hogy az  esemény „húsvétvasárnap  reggel”  történt, az  eredeti  szövegben
   János evangélista az  időre vonatkozóan nem  ír semmit. Az  sem derül  ki,
   hogy Mária Magdolna milyen szándékkal ment a sírhoz, mert az  evangélistát
   ebben az  esetben sem  a körülmények  érdeklik, hanem  az esemény  mélyebb
   üzenete. Mária  Magdolna  nem  első  pillanatra  ismeri  fel  a  feltámadt
   Krisztust és nem azonnal jut el a feltámadásban való hitre. Fokról  fokra,
   lépésről lépésre halad, pontosabban Jézus  vezeti őt a hit útján.  Először
   nem ismeri fel a  vele beszélni kezdő Jézust,  csak amikor nevén  szólítja
   őt. A felismerést követően szóbeli hitvallást tesz arról, hogy valóban azt
   a Jézust látja maga  előtt élőként, akit korábban  is ismert és  Mesternek
   tartott. A következő lépés pedig az, hogy engedelmeskedik az Úr kérésének,
   miszerint legyen a feltámadás tanúja és hirdetője.
   E lépések  alapján nyugodtan  mondhatjuk, hogy  Mária Magdolna  a  születő
   Egyházat jelképezi.  A  krisztusi közösség  tagjai  a szomorúságból  és  a
   bizonytalanságból lassan  jutnak  el  a hitre.  Fokozatosan  jutnak  el  a
   feltámadásba vetett hitük  megvallására és annak  megértésére, hogy az  Úr
   feltámadásáról kell tanúságot tenniük a világban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Asztalodhoz  hívsz  bennünket,   Urunk.  Önmagadat   osztod  meg   velünk.
   Köszönjük, hogy gondoskodsz rólunk,  hogy fontos neked  a lélek mellett  a
   test is,  hogy egész  emberségünkben szeretsz  és elfogadsz  minket,  hogy
   Szent Fiad kiüresítve  magát, közösséget vállalt  velünk. Köszönjük,  hogy
   csodáid által növeled bennünk a hitet, a testvériséget, a bizalmat.  Hálát
   adunk, hogy  újra  és újra  a  mindennapi kenyérben  felismerteted  velünk
   nagyságodat és irántunk való nagy  szeretetedet. Add, hogy példádat  látva
   mi  is  megosszuk  utolsó  falatunkat,   és  a  nélkülözőkben,  a   hiányt
   szenvedőkben, a betegekben,  az elhagyatottakban  szenvedő arcodat  lássuk
   meg. Úgy  akarunk adni,  ahogy  tanítottál bennünket:  mindent,  magunkat,
   egészen!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160329.mp3