[Evangelium] 2016-03-07

[Evangelium mindennap]

   2016. március 7. – Hétfő

   Egy alkalommal  Jézus Szamariából  Galileába ment.  Jóllehet maga  mondta,
   hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn  Galileába
   érkezett, az  ottaniak szívesen  fogadták.  Látták ugyanis  mindazt,  amit
   Jézus az  ünnepek alkalmából  Jeruzsálemben cselekedett,  mert ők  is  ott
   voltak az ünnepeken. Így  jutott el Jézus újra  a galileai Kánába, ahol  a
   vizet borrá változtatta.
   Élt Kafarnaumban  egy királyi  tisztviselő,  akinek a  fia  megbetegedett.
   Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment  hozzá,
   és kérte: jöjjön  és gyógyítsa  meg a fiát.  A gyermek  már halálán  volt.
   Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”  A
   királyi tisztviselő azonban  így szólt:  „Uram, jöjj,  mielőtt meghalna  a
   fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj  csak! Fiad él.” Hitt az ember  Jézus
   szavának, és  elment.  Még  útban volt  hazafelé,  amikor  eléje  futottak
   szolgái, és  kijelentették,  hogy a  fia  él. Megkérdezte  tőlük:  „Melyik
   órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap  déltájban hagyta el a láz.”  Az
   apa visszaemlékezett, hogy abban az  órában mondta neki Jézus: „Fiad  él.”
   Erre hitt ő maga, és vele  egész házanépe. Ez volt Jézus második  csodája,
   amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
   Jn 4,43-54

   Elmélkedés:

   Huszonhat kilométert  az  ember  nem tesz  meg  akármiért  gyalogosan.  Az
   evangéliumban  szereplő  királyi  tisztviselő  Kafarnaumból  indult   Kána
   városába, hogy  találkozhasson az  ott tartózkodó  Jézussal. A  két  város
   közti távolság 26 kilométer. Az út során állandóan beteg, már halálán lévő
   fiára gondolt. Talán  illő lett  volna, hogy ebben  a helyzetben  haldokló
   gyermeke mellett  marad, de  ő  mégis úgy  döntött,  hogy útnak  indul  és
   felkeresi a gyógyító Jézust. Elindult, mert más segítségben nem bízott. De
   nem csak az  aggódás, hanem a  remény is kísérte  őt útján. Remélte,  hogy
   megtalálja Jézust.  Remélte,  hogy  a  Mester  nem  fogja  visszautasítani
   kérését. Remélte, hogy Jézus még időben odaér fiához.
   És  hitte,  hogy  Jézus  képes   meggyógyítani  a  fiát.  A   gyógyítással
   kapcsolatban  már  helyesebb  hitről  és  nem  reményről  beszélni.  János
   evangélista kifejezetten  a  hit bemutatását  tartja  szem előtt  az  eset
   leírásakor. A tisztviselő  először még  azt akarta, hogy  Jézus jöjjön  el
   Kafarnaumba, a házába, de amikor  az Úr megnyugtatja szavaival, akkor  már
   nem  ragaszkodik   ehhez.  Gondolatainak   fordulatát  így   írja  le   az
   evangélista: „Hitt az ember Jézus szavának, és elment.” Amikor megérkeznek
   a szolgák azzal a jó hírrel, hogy  fia jobban van és megtudja, hogy  akkor
   múlt el a fiú láza, amikor ő  Jézussal beszélt, akkor ismét a hitét  emeli
   ki az evangélista.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Drága Vigasztalónk!  Téged küldött  el a  mi Urunk,  Jézus Krisztus,  hogy
   miután ő elmegy  tőlünk, te  légy velünk életünk  minden pillanatában,  te
   erősíts minket és vezess az igazságra, te irányítsd lépteinket, hogy le ne
   térjünk arról  a keskeny  útról, amelyet  ő jelölt  ki nekünk.  Szentlélek
   Úristen! Szent adományaidból kérünk, bőségesen juttass nekünk, hogy azokat
   felhasználva minél buzgóbban  munkálkodhassunk Isten országának  építésén.
   Te légy  velünk,  amikor imádkozunk,  te  légy köztünk,  amikor  az  Úrnak
   énekelünk, és akkor is, amikor az ő szent nevét dicsőítjük! Kérünk, segíts
   minket terjeszteni  az  evangéliumot!  Segítsd  szélesre  tárnunk  szívünk
   kapuját, hogy amikor  az örömhír boldogságáról  beszélünk másoknak, ők  is
   megérezhessék az Isten végtelen  szeretetét! Szentlélek Istenünk! Jöjj  el
   szívünkbe, áradj szét lelkünkben!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160307.mp3