[Evangelium] 2016-03-05

[Evangelium mindennap]

   2016. március 5. – Szombat

   Abban az  időben az  elbizakodottaknak,  akik magukat  igaznak  tartották,
   másokat pedig megvetettek,  Jézus ezt a  példabeszédet mondta: „Két  ember
   fölment a templomba imádkozni,  az egyik farizeus volt,  a másik vámos.  A
   farizeus megállt, és  így imádkozott magában:  Istenem, hálát adok  neked,
   hogy  nem  vagyok  olyan,  mint   a  többi  ember,  rabló,   igazságtalan,
   házasságtörő, mint ez a vámos  is. Kétszer böjtölök hetenként, és  tizedet
   adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
   merte az  égre emelni,  hanem  a mellét  verve  így szólt:  Istenem,  légy
   irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek,  hogy ez megigazultan ment  haza,
   amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák,  aki
   pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
   Lk 18,9-14

   Elmélkedés:

   Jézus példabeszédet mond a mai evangéliumban két emberről, egy farizeusról
   és egy vámosról, akik a templomban imádkoznak. Vallási ismereteink alapján
   nem tartjuk szimpatikusnak a farizeusokat, ennek oka éppen az, hogy  Jézus
   sok  esetben   beszél  hozzájuk   nagyon   keményen  a   képmutatásuk,   a
   látszat-vallásosságuk miatt.  Ezzel  szemben  az  evangéliumok  alapján  a
   vámosok  inkább  rokonszenvesek  számunkra,  mert  Jézus  szívesen  betért
   házukba és apostolai közé is meghívott egyet, akit Máténak neveztek. Jézus
   korában viszont mindez éppen ellentétesen igaz. Az emberek a  farizeusokat
   becsülték nagyra, mert híresek voltak  a törvény iránti tiszteletükről  és
   annak   megtartásáról.    A    vámosokat   viszont    megvetették,    mert
   tevékenységükkel  kiszolgálták  az  elnyomó  rómaiakat,  illetve  a  maguk
   hasznára dolgoztak.
   A példabeszéddel Jézus arra hívja fel hallgatói figyelmét, hogy a  vallási
   cselekedetek megítélésében Isten más szempontokat néz, mint az emberek. Az
   ember sok esetben  megelégszik a  külső benyomásokkal,  Isten viszont  jól
   ismeri  az   emberi  szív   szándékait.   Isten  számára   értéktelen   az
   önmagasztalás, amit a farizeus képvisel, de értékes az alázat, amellyel  a
   vámos imádkozik.
   Ma arra törekszem, hogy embertársaimmal szemben alázatos leszek.  Elvégzek
   egy olyan munkát, amelyet máskor a gőg miatt nem tettem meg.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Fogadd szívesen, Uram, Istenem,  fölajánlásomat és végtelen  dicséretedre,
   fogyhatatlan magasztalásodra irányuló  vágyódásomat, hiszen ezek  kijárnak
   neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok  hozzád
   és szeretnék  hozzád fordulni  minden nap,  minden időben,  és arra  kérek
   minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon  hálát
   neked és dicsőítsen téged.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160305.mp3