[Evangelium] 2016-06-26

[Evangelium mindennap]

   2016. június 26. – Évközi 13. vasárnap

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
   elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
   készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
   tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:  „Uram,
   akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő
   hozzájuk fordult, és megfeddte őket:  „Nem tudjátok, hogy milyen  lelkület
   van bennetek. Az Emberfia nem  azért jött, hogy az embereket  elpusztítsa,
   hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
   Történt pedig, hogy  útközben valaki így  szólt hozzá: „Követlek,  bárhová
   mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
   de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
   Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt:  „Uram,
   engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a  holtakra,
   hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
   Isten országát.”
   Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
   előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus  így válaszolt: „Aki kezét az  eke
   szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
   Lk 9,51-62

   Elmélkedés:

   Rálépni a krisztusi útra
   Fiatalok együtt  tervezik  a  hétvégi  kirándulásukat.  Egyikük  részletes
   turistatérképet szerzett, ezt terítik ki  az asztalra, s mindannyian  fölé
   hajolnak. Megkeresik a  kijelölt ösvényeket, utakat,  nézegetik, hogy  hol
   kell  erdőn  áthaladniuk,  dombokra,  kisebb  hegyekre   felkapaszkodniuk.
   Tudják, hogy honnan szeretnének elindulni  és hová akarnak megérkezni,  de
   az is  fontos  számukra, hogy  az  út  során az  érdemes  látnivalókat  is
   megtekintsék, s ne kerüljék el például  a magaslati kilátókat. S amikor  a
   térkép hosszas szemlélése után már  ismertté vált számukra a vidék,  akkor
   bejelölik, hogy  pontosan  merre  fognak  haladni.  A  kirándulás  azonban
   meghiúsul, egy későbbi időpontra halasztódik a hétvégi erős esőzés  miatt.
   Egy utat képzeletben, gondolatban végigjárni még nem igazi kirándulás, még
   nem az úton haladás.  Az útra rá  kell lépni, s  azon nem egyhelyben  kell
   toporogni, hanem haladni kell, ha el akarunk érni célunkhoz.
   A mai  evangéliumban olyan  személyekről olvashatunk,  akik eljutottak  az
   tervezgetésig, megvolt bennük  a szándék, hogy  elinduljanak egy úton,  de
   végül mégsem  tették ezt  meg. Elsőként  valaki önként,  jószándékkal  lép
   Jézushoz és ezt mondja neki: „Követlek, bárhová mégy.” Lám, mennyire  erős
   benne az elhatározás és a lelkesedés. Ritkán mondunk valakinek olyat, hogy
   bárhová is megy, mi követni fogjuk őt. Úgy tűnik, hogy ez a személy Jézust
   már valamennyire ismeri  és érdemesnek  tartja őt  a követésre.  Tanítvány
   akar lenni, aki  megértette, hogy  a követés  feltételek nélküli  odaadást
   jelent. Jézus  szavai  azonban  eltántorítják őt.  Megretten  attól,  hogy
   esténként  talán  nem  lesz  hol  aludnia,  mert  bizonyára  kényelmesebb,
   kiszámíthatóbb, biztonságosabb életre vágyott.
   A második személyt  maga Jézus  szólítja fel  követésére: „Kövess  engem!”
   Benne is megvan a szándék, hogy kövesse az Urat, de nem azonnal.  Bizonyos
   teendői pillanatnyilag fontosabbnak tűnnek számára, ezért nem tud  azonnal
   indulni, még nem készült fel az  indulásra. A harmadik személy az  elsőhöz
   hasonlóan szintén önként  jelentkező, de  még egy kis  időt kér  Jézustól,
   hogy búcsút  vehessen  családjától,  tehát  ő sem  kész  még  az  azonnali
   indulásra.
   Bár Lukács  evangélista  nem írja  le,  hogy  miként döntött  ez  a  három
   személy, mégis  jogosan  feltételezzük, hogy  végül  egyik sem  lépett  rá
   Krisztus követésének  útjára, hiszen  ellenkező esetben  a történet  azzal
   zárulna, hogy ettől kezdve lelkesen követik Jézust. Az apostolok meghívása
   történeteiben ugyanis éppen az szerepel,  hogy ők azonnal készek  elhagyni
   családjukat  és  mesterségüket,   és  késlekedés   nélkül,  rögtön   Jézus
   tanítványai lesznek. Ebben az  esetben nincs erről  szó, a három  szereplő
   csupán tervezte jövőjét, de nem léptek rá a jónak tartott útra.
   Esetük figyelmeztetés számunkra:  nem elég  a tervezgetés,  hanem rá  kell
   lépni a krisztusi útra! Nem elég gondolkozni azon, hogy mennyire jó  dolog
   Krisztus követése, hanem el kell indulni ezen az úton! Nem elég felismerni
   Krisztusban az  üdvösség  közvetítőjét,  hanem  nyomába  kell  szegődnünk,
   követnünk kell  őt! Örök  célunkat, az  üdvösséget akkor  érhetjük el,  ha
   elindulunk és követjük Jézust, aki az Atyához vezet bennünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Nincs  szükséged csodálkozókra  és  bámészkodókra,
   hanem  követésre  hívsz  minket.  Nincs  szükséged  buzdítókra  és  lelkes
   éljenzőkre  sem,  hanem  arra   hívsz  minket,  hogy  nyomodban   járjunk,
   tanítványaid legyünk.  Segíts,  hogy  mindig  észrevegyem,  amikor  mellém
   lépsz!  Segíts,  hogy   a  világ   zaja  közben   is  meghalljam,   amikor
   megszólítasz!  Növeld  bennem  a  készséget,  hogy  azonnal  induljak   és
   kövesselek! Hiszem,  hogy  indulni,  a  te  követésedre  vállalkozni  csak
   szabadon és Istentől vezetve érdemes.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160626.mp3