[Evangelium] 2016-06-25

[Evangelium mindennap]

   2016. június 25. – Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus bement  Kafarnaumba, egy (pogány)  százados
   járult eléje,  és  így szólt:  „Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
   szörnyen kínlódik.”  Jézus  így felelt:  „Megyek  és meggyógyítom  őt.”  A
   százados ezt válaszolta:  „Uram, nem vagyok  méltó, hogy hajlékomba  jöjj,
   hanem csak egy  szóval mondd, és  meggyógyul az én  szolgám. Jómagam,  bár
   alárendelt  ember  vagyok,  katonáknak  parancsolok.  Ha  azt  mondom   az
   egyiknek: Menj! –  elmegy; a másiknak:  Jöjj ide! –  akkor hozzám jön;  és
   szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
   Amikor Jézus  ezt  hallotta,  elcsodálkozott,  és  így  szólt  kísérőihez:
   „Bizony, mondom  nektek, ekkora  hitet  senkinél sem  találtam  Izraelben.
   Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
   asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
   választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és
   fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta  Jézus:
   „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban  az
   órában.
   Ezután Jézus Péter  házába ment.  Látta, hogy annak  anyósa lázas  betegen
   fekszik. Megérintette  kezét, mire  a láz  elhagyta őt.  Fel is  kelt,  és
   szolgált  neki.  Amikor  beesteledett,  sok,  ördögtől-megszállott  embert
   vittek Jézushoz.  Szavával kiűzte  a gonosz  lelkeket, és  minden  beteget
   meggyógyított,   hogy    beteljesedjék   Izajás    próféta    jövendölése:
   „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”
   Mt 8,5-17

   Elmélkedés:

   Az  evangéliumokban  kevés  alkalommal   találkozunk  azzal,  hogy   Jézus
   meglepődik, elcsodálkozik valamin.  Jól ismeri az  embereket és az  emberi
   cselekedetek mögött meghúzódó szándékokat, nehéz neki meglepetést  okozni.
   Csodálkozni vagy az emberek hitetlenségén  vagy az emberek hitén  szokott.
   Az  előbbire  példa  a  sikertelen  názáreti  fellépés,  ahol  az  emberek
   elutasítóan  viselkedtek  vele  és  „nem  is  tudott  ott  csodákat  tenni
   hitetlenségük miatt” (Mt 13,58). A mai evangéliumi történet pedig jó példa
   arra, amikor Jézus elcsodálkozik valakinek  a hitén. A pogány  katonatiszt
   Jézus  segítségét   kéri  beteg   szolgája   számára,  s   eközben   olyan
   kijelentéseket tesz, amely mély hitéről tanúskodik. A mi Urunk  meglepődik
   azon,  hogy  egy  pogány  származású  ember  ilyen  hittel,  alázattal  és
   bizalommal fordul  hozzá, hiszen  honfitársai  részéről sokszor  éppen  az
   ellenkezőjével találkozik.  A dicséret  a hitét  kifejező, a  hittel  kérő
   embernek szól: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem  találtam
   Izraelben.” Lehet,  hogy  ebben a  megfogalmazásban  van egy  kis  túlzás,
   hiszen más  esetekben  is  találkozott  mély  hitű  emberekkel  Jézus,  de
   mindenképpen van benne igazság és tanulság számunkra.
   Kéréseinket mindig nagy alázattal, méltatlanságunk tudatában,  bizalommal,
   az isteni akarat elfogadásának szándékával és mély hittel terjesszük Isten
   elé!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk,   sokszor   érezzük,   hogy   magunkra   maradtunk.   Reményeink
   szertefoszlottak, értelmetlennek  látjuk,  hogy tovább  menjünk  az  úton.
   Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat! Bárcsak
   Péterrel  együtt  válaszolhatnánk:  Igen,  uram,  tudod,  hogy  szeretlek.
   Bátoríts  bennünket,   hogy   a   te   segítségeddel   éltetői   lehessünk
   családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160625.mp3