[Evangelium] 2016-06-20

[Evangelium mindennap]

   2016. június 20. – Hétfő

   Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,  hogy
   fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal  fognak
   fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
   nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
   nem veszed észre a gerendát?  Vagy hogyan mondhatod embertársadnak:  „Hadd
   vegyem ki  szemedből  a szálkát!”,  holott  a te  szemedben  gerenda  van?
   Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss
   hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
   Mt 7,1-5

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban Jézus arra szólítja fel követőit, hogy ne ítélkezzenek
   mások  felett.  Jól   tudjuk,  hogy   az  emberi   ítéletek  sok   esetben
   elhamarkodottak,  alaptalanok  és  bizony  nem  támaszkodnak  a  tényekre.
   Szívesen mondunk ítéletet embertársunk viselkedéséről, életviteléről  vagy
   cselekedeteiről, s ezek a vélemények  előszeretettel célozzák meg a  másik
   hibáit, gyengeségeit,  rossz  tulajdonságait.  Sajnos  hajlamosak  vagyunk
   arra, hogy a  jó tulajdonságokat  és a pozitív  értékeket figyelmen  kívül
   hagyjuk.  Ennek  fényében  be   kell  látnunk,  hogy  ítéleteink   sokszor
   rágalmazásba csúsznak át, amivel sokat árthatunk másoknak.
   Felebarátaink alaptalan és hamis megítélése helyett Jézus azt  tanácsolja,
   hogy  inkább  gyakoroljunk  önkritikát.  Tehát  ha  mindenáron   ítélkezni
   szeretnénk,  akkor   mondjunk  ítéletet   önmagunkról,  mégpedig   őszinte
   ítéletet! Ez  már  persze  nehezebben megy  annak,  aki  mindenáron  mások
   hibáinak  felnagyításával   akarja   elfedni   saját   bűnösségét.   Mások
   bemocskolásával azonban soha nem  fogunk megtisztulni. Mások  elítélésével
   soha nem fogunk  megszabadulni bűneinktől.  Mások bűnössé  nyilvánításával
   soha nem fogunk szentté válni.
   Ha tartózkodunk  embertársaink megítélésétől,  akkor jogosan  számíthatunk
   arra, hogy a végső ítéleten Isten igazságosan és irgalmasan fog  ítélkezni
   fölöttünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, te  megadod nekünk,  hogy mindig  újra kezdhetünk!  Te  ajándékozod
   nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
   Urunk,  mindannyian  szeretnénk  végtelen  távlatokban  élni.   Szeretnénk
   megtapasztalni a soha el nem múló  fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne  az
   élet  teljessége.  Kérünk,   add,  hogy  az   előttünk  álló  időt   igazi
   gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha  véget
   nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
   nem múlik!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160620.mp3