[Evangelium] 2016-07-27

[Evangelium mindennap]

   2016. július 27. – Szerda

   Jézus egyszer ezt  a két  példabeszédet mondta  tanítványainak: Hasonló  a
   mennyek országa  a földbe  rejtett kincshez.  Ha valaki  megtalálja,  újra
   elrejti  azt,  majd  örömében  elmegy,  eladja  mindenét,  amije  van,  és
   megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez,
   aki igazgyöngyöt  keres.  Amikor  aztán egy  nagyon  értékes  igazgyöngyre
   talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
   Mt 13,44-46

   Elmélkedés:

   Jézus két  újabb  példabeszédét  olvassuk a  mai  evangéliumban  az  Isten
   országáról. Az első szerint egy földműves ember valamilyen kincset  talál.
   Nem a  saját  földjén dolgozik,  ezért  úgy  szerzi meg  a  kincset,  hogy
   mindenét eladja,  megveszi a  földet, s  ezzel az  ő tulajdonába  kerül  a
   kincs.  Erkölcsi  szempontból  kifogásolható  a  cselekedete,  hiszen  nem
   tudjuk, hogy adott-e  akkora összeget  a földért, amennyit  a benne  rejlő
   kincs érhetett. A hasonlatban  azonban nem ez a  lényeges, hanem az,  hogy
   mindenáron meg akarta szerezni a  kincset és ezért hajlandó volt  mindenét
   eladni.
   A második példabeszédben szereplő kereskedő szintén meg akar szerezni  egy
   kincset, egy értékes igazgyöngyöt,  s mindenét el  kell adnia ahhoz,  hogy
   meg tudja azt vásárolni.  Az ő cselekedetével  kapcsolatban nem merül  fel
   bennünk semmiféle  erkölcsi aggály,  nem sejtünk  semmiféle csalást,  mert
   aligha adták el neki áron alul az igazgyöngyöt. Az ő szándéka is az  volt,
   hogy birtokolja a kincset.
   A két hasonlat  értelme ugyanaz:  az Isten országa  megszerzendő kincs  az
   ember számára.  Késznek  kell  lennünk  arra,  hogy  az  evilági  javakról
   lemondjunk annak érdekében,  hogy a miénk  legyen, pontosabban bennünk  is
   megvalósuljon az  Isten országa.  Úgy szerzem  meg Isten  kegyelmét,  hogy
   napról napra mindig többet adok életemből Istennek.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a
   keresztségben  Krisztus   bennünket   magáénak   fogadott   és   önmagával
   egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb  a
   múltbeli  és  jelenlegi  különbségeinknél,   melyek  egyházainkat  ma   is
   elválasztják. Szerető Istenünk!  Köszönjük neked,  hogy Krisztusban  eggyé
   tettél bennünket. Adj  nekünk felismerést és  bátorságot, hogy  Egyházadat
   egységben és szeretetben  építhessük! Add, hogy  életünkkel és  egyházaink
   szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160727.mp3