[Evangelium] 2016-07-21

[Evangelium mindennap]

   2016. július 21. – Csütörtök

   A tanítványok  egyszer odamentek  Jézushoz, és  megkérdezték tőle:  „Miért
   szólsz a néphez  példabeszédekben?” Ő így  válaszolt: „Nektek  megadatott,
   hogy megismerjétek a mennyek  országa titkait, nekik  ez nem adatott  meg.
   Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól
   még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk  példabeszédekben,
   hogy nézzenek,  de  ne lássanak,  hallgassanak,  de ne  halljanak,  és  ne
   értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
   Hallván hallotok, és mégsem értetek,
   nézvén néztek, de mégsem láttok;
   megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
   Fülükkel restül hallanak,
   szemüket behunyják,
   hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
   és a szívükkel ne értsenek,
   s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
   De boldog a  ti szemetek,  mert lát,  és boldog  a ti  fületek mert  hall!
   Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok –
   és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”
   Mt 13,10-17

   Elmélkedés:

   Jézus továbbra is a bárkában van, amikor odamennek hozzá tanítványai,  kis
   időre megszakítják  tanítását,  és arról  kérdezik,  hogy miért  beszél  a
   népnek példabeszédekben. A  példázatok, hasonlatok  alkalmazása a  tanítás
   során Jézus  esetében  egészen  sajátos. Nem  csupán  alkalmanként,  hanem
   rendszeresen él  a  tanításnak ezzel  a  módszerével.  A cél  az,  hogy  a
   legegyszerűbb emberek  is  megértsék mondanivalóját,  megértsék  az  Isten
   országának titkát. Egyszerű,  könnyen megjegyezhető  képes beszédek  ezek,
   amelyek segítik az  üzenet továbbadását.  A hallgatóság  többsége maga  is
   végezte például a  magvetést vagy  a halászatot, tehát  könnyen maguk  elé
   tudták képzelni a hallottakat.
   Úgy tűnik, hogy  a nép  valóban gyorsan megérti  az Úr  szavait és  hittel
   elfogadják  azt.  A   vallási  vezetők  azonban   másként  reagálnak,   ők
   elutasítóak.  E  kettős  fogadtatás   azt  jelzi,  hogy  a   példabeszédek
   elgondolkoztatják és döntés elé állítják  az embereket, és Jézusnak  éppen
   ez a  szándéka. Mármint  nem a  megosztás, hanem  az, hogy  a  hallgatóság
   válaszoljon arra, amit tanít nekik.  A hit az elfogadásban, a  hitetlenség
   az elutasításban nyilvánul meg. Valamilyen módon tehát mindenki  válaszol.
   E példázatokat  olvasva  mi  is  döntéshelyzetbe  kerülünk,  az  Úr  a  mi
   válaszunkat is várja.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok  lakni,
   szíveddel  akarok  szeretni,  szívedben  akarok  élni.  Szívedből   akarom
   meríteni az  igazi  szeretetet,  mely  felemészti  szívemet:  benne  erőt,
   világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom,  szívem
   a te  szíved  szeretetének oltára  legyen,  oltár, amelyen  magamat  neked
   áldozom.  Szemem  mindenkor   szent  sebeidre   tekintsen,  elmém   mindig
   irgalmadra gondoljon.
   Vianney Szent János

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160721.mp3