[Evangelium] 2016-07-15

[Evangelium mindennap]

   2016. július 15. – Péntek

   Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
   együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
   eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: „Nézd,  tanítványaid
   olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre  megkérdezte:
   „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
   Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
   amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
   a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
   a templomban  megszegik a  szombati nyugalmat,  anélkül hogy  vétkeznének?
   Mondom nektek: a templomnál  is nagyobb van itt.  Ha pedig értenétek,  mit
   jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok  és nem áldozatot!”, akkor  sohasem
   ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
   Mt 12,1-8

   Elmélkedés:

   A zsidó törvények közül számos előírás vonatkozott a szombati  nyugalomra.
   Számukra ez a  hét utolsó  napja, amelyet annak  emlékére és  tiszteletére
   kell teljes nyugalomban tölteni, hogy a teremtéskor, munkája  befejeztével
   Isten is  megpihent a  hetedik napon.  A szombat  az Úr  napja, amelyet  a
   táplálkozásra fordított időt leszámítva  egészen Istennek kell  szentelni,
   ezért e  napon  tartózkodni  kell  mindenféle  munkavégzéstől  vagy  olyan
   tevékenységtől, ami  fáradtsággal  jár. A  zsidók  meglehetősen  szigorúan
   vették, hogy  ezt  a  napot valóban  Istennek  adják,  Isten  tiszteletére
   szenteljék.
   Mindezek fényében jobban megértjük,  hogy mi lehetett  a problémája a  mai
   evangéliumban   szereplő   farizeusoknak.   Munkának   tekintették   Jézus
   tanítványainak tevékenységét, a  kalászok leszedését. Mindannyian  érezzük
   az ilyen  minősítés túlzását  és  azt a  szándékot, hogy  kicsinyes  módon
   próbálnak belekötni Jézusba. Úgy gondolják, hogy egy igazi rabbinak még az
   ilyen apróságokra  is oda  kell  figyelnie és  nem engedhet  meg  ilyesmit
   tanítványainak.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
   a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
   befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk  téged,
   benned megpihenjünk,  és veled  egyesüljünk, mint  ahogy egyek  a tagok  a
   testben a  fejjel, és  amint egy  a  szőlővessző a  tőkével. Engedj  a  te
   erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk  szent
   színed látására!
   Granadai Szent Lajos

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160715.mp3