[Evangelium] 2016-01-10

[Evangelium mindennap]

   2016. január 10. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

   Abban az időben:  A nép feszülten  várakozott. Mindnyájan azon  töprengtek
   magukban, vajon nem János-e  a Krisztus. Ezért  János így szólt  hozzájuk:
   „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb  nálam,
   akinek saruszíját  sem vagyok  méltó megoldani.  Ő majd  Szentlélekkel  és
   tűzzel fog  titeket  megkeresztelni.” Ekkor  történt,  hogy amikor  a  nép
   keresztelkedni ment,  Jézus  is megkeresztelkedett.  Miközben  imádkozott,
   megnyílt az ég,  és a  Szentlélek leszállt  rá látható  alakban, mint  egy
   galamb. Szózat is  hallatszott az égből:  „Te vagy az  én szeretett  Fiam,
   benned telik kedvem.”
   Lk 3,15-16. 21-22

   Elmélkedés:

   Miközben imádkozott
   A Vatikánban, a  Sixtus-kápolna egyik  freskója Jézus  megkeresztelkedését
   ábrázolja. A mű Perugino és a műhelyéhez tartozó festők kezemunkája. A kép
   egyik szélén Keresztelő  János prédikál  a népnek, a  másik oldalon  Jézus
   mond beszédet az embereknek, középen pedig a főjelenet a megkeresztelkedés
   pillanatát mutatja be.  János egy  jókora sziklán áll  a Jordán  folyóban,
   Jézus kiemelkedik a vízből, lába alig érinti a víz tetejét, szinte lebeg a
   folyó felett,  miközben leereszkedik  rá a  Szentlelket jelképező  galamb,
   fent pedig  a mennyei  Atya  látható angyalokkal  körülvéve. A  folyó  két
   partján reneszánsz korabeli ruhákat viselő férfiak és néhány ifjú  figyeli
   a jelenetet. A freskón a  kereszteléskor Jézus összetett kézzel áll  János
   előtt. Bevallom őszintén, hogy amikor még  kezdő pap voltam, és nem  ezen,
   hanem   egy    másik    művészeti    ábrázoláson    először    láttam    a
   megkeresztelkedésekor összetett kézzel imádkozó Jézust, túlzó jámborságnak
   tartottam ezt  a kéztartást.  Imádkozás közben  mi szépen  összetesszük  a
   kezünket, de miért tett volna így Jézus? Aztán újra elolvastam figyelmesen
   az evangéliumi jelenetet és  elcsodálkoztam. Lukács evangélista ezt  írja:
   „miközben (Jézus) imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt  rá
   látható alakban, mint egy galamb.” Gyerekkorom óta hallottam a  történetet
   minden évben, de nem maradt  meg emlékezetemben Jézus imádkozása ennél  az
   eseménynél, csak felnőttként akadt meg  a szemem ezen a mozzanaton.  Jézus
   imádkozott akkor, amikor János megkeresztelte őt.
   Miért annyira  jelentős ez  az  imádkozás? Az  evangéliumok e  helyen  nem
   jegyzik le  Jézus  imájának  szavait,  nem  tudjuk  meg,  hogy  ekkor  mit
   imádkozott. Az imádkozás ténye azonban két dolgot világosan mutat. Először
   is azt, hogy Jézus  egységben van az Atyával,  az ő jelenlétében él,  soha
   nem szakad el tőle. Bármit tesz vagy tanít, azt az Atyával való  egységben
   teszi, az Atya akaratát teljesíti,  az Atyának való engedelmesség  indítja
   őt  a  cselekvésre  és  az  emberek  tanítására.  Imádkozik  az  apostolok
   kiválasztása előtt (vö. Lk 6,12-16), a vízen járása előtt (vö. Mt 14,22-23
   és Mk 6,45-46). Színeváltozásakor azért megy fel a hegyre, hogy imádkozzon
   (vö.  Lk  9,28)   és  az  utolsó   vacsora  után  is   imádkozni  ment   a
   Getszemáni-kertbe (vö.  Lk  22,39-42  és  Mk  14,32-36).  Imádkozik  Péter
   apostolért  (vö.   Lk  22,32),   az   utolsó  vacsorán   főpapi   imájában
   tanítványaiért és a benne hívőkért könyörög (János evangélium 17. fejezet)
   és  imádkozik   a  kereszten   (vö.   Mk  15,34   és  Lk   23,46).   Jézus
   megkeresztelkedése után kezdi  meg nyilvános  működését a  nép körében,  s
   minden  bizonnyal  azért  imádkozott,  mert  küldetését  az  Atyával  való
   egységben kezdte el.
   Imádkozása egy másik szempontból is fontos: imádkozik, mielőtt eltölti  őt
   a  Szentlélek.   A  harmadik   isteni   személy  ugyanis   megerősíti   őt
   küldetésében, amely  nem csak  a megkereszteléskor,  hanem első  nyilvános
   beszédekor, a názáreti zsinagógában is  említésre kerül: „Az Úr Lelke  van
   rajtam; azért kent  föl engem,  hogy örömhírt vigyek  a szegényeknek”  (Lk
   4,18). Itt fontos megemlítenünk, hogy az apostolok tanulnak Jézus imájából
   és az Úr mennybemenetele után  imádkozva várják a Szentlélek  eljövetelét.
   Az apostolok „mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az
   imádkozásban  az  asszonyokkal,  valamint  Máriával,  Jézus  anyjával   és
   rokonaival együtt” (ApCsel 1,14).
   Tanuljunk meg Jézustól imádkozni!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk,  hogy
   méltók legyünk  arra, hogy  szeretett  gyermekednek nevezz  bennünket,  és
   mindig megőrizzük magunkban az  istengyermekség kegyelmét. Segíts  minket,
   hogy irgalmad  és megbocsátásod  által  újjászülessünk! Isten  Fia,  Jézus
   Krisztus, hirdetted és  elhoztad nekünk  az Atya  irgalmát! Taníts  minket
   alázatra és  igaz  bűnbánatra!  Szentlélek Isten,  aki  a  kiengesztelődés
   forrása  vagy!   Világosíts  meg   minket,  hogy   minden  szegényben   és
   rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk
   hozzá!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160110.mp3